Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 20. (1974)

Belitzky János: Adalékok a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. bányászainak munka- és életkörülményeihez. (Az 1870-es évek igazgatási levelezéséből)

tartókat, stb. Legtöbbjüket Seefehlnernél és a Koronaherceg utca és Kristóf tér sarkán lévő könyvkereskedésben szereztük be" (IV. 785.: 682.). A tanulók számára nemcsak a meglévő 15 népiskolai osztályból, hanem egyéb adatokból is következtethetünk. Az 1876. szeptember 29-i jelentésben arra kéri a BI az IG-ot, hogy a mellékelt minta szerint 200 darab tintatartót kértek postafordultával az iskoláink számára megküldeni (IV. 301.: 768.). Sajnos a tankönyvek címeit és példányszámát nem árulják el a jelentések. 1877. augusztus 31-én is csak azt tartalmazza a BI kérése, hogy a mellékelt jegyzék szerinti tankönyveket és taneszközöket (Schulbüchern und Requisiten) küldje meg az IG (IV. 888.: 830.). A szórakozás és sport Talán a szórakozás és a sport az a terület, amellyekkel kapcsolatban a kevesebb adat található forrásunkban. Ha azonban figyelmesen átlapozzuk mindazt, amit az étkezőházzal és főleg a regálé-pörrel kapcsolatos, akkor arra a következtetésre kell jutnunk, hogy a tisztviselők kaszinói életet éltek. Ennek középpontjában az olvasószoba és a billiárd álltak. A BI a pesti Ditmar-cégnél a billiárd asztal fölé egy sokkarú csillárt már 1873. augusztus 28-án megrendelt. (I. 144.: 1424.). Az valószínű, hogy az étkezőházban külön étkezőhelyiségekkel bíró altisztek és munkások sem az olvasószobát, sem a tisztviselők ebédlőjében álló billiárdot nem vehették igénybe. Nem maradt tehát más szórakozási lehetőség számukra, mint a szeszesitalok fogyasztása az épület kocsma jellegű részében. Ezt — a regálé pör következményeként — az egyre inkább fellendülő sörfogyasztás jellemezte. Az kétségtelen, hogy a bányászok védőszentjének, Prokopnak napját, minden év július 4-én, megünnepelték. Hivatalosnak tekinthető, hogy ősrégi szokás megtartásáról van ez esetben szó, ami a BI és az IT, illetve az IG is tudomásul vett, és a maga módján igyekezett azt ünnepélyessé is tenni. Nyilván a bányamunkások egyenruhával való ellátása is ennek, a bányászok testületi szellemét és ezzel együtt fegyelmét szilárdító hangulatú ünnepség egyik csúcspontja volt a közösségi megnyilvánulásoknak. Mindez azonban nem jelentette azt, hogy az ennek következtében beálló munkakiesésnek nagyon örült volna az IT, vagy a BI. Az 1874. július 2-i jelentésben például ezeket olvassuk: „A darabos szén termelésének tervét a héten éppen csak hogy teljesítettük. A hónap elejétől kezdve gyengébb a darabos szén előfordulása és két ünnepnap is közbejött, miivel szombaton Brokop napja miatt nem dolgoztunk és vasárnap ünnepelünk. Ezekben a napokban előreláthatóan erősebb lesz az elmaradás, mint a szokásszerinti munkában előfordul". Ezért vasárnapra nem is kér szénszállításra vágónkat (II. 293.: 954.). A munkások minden évben megünnepelték a farsangot is. Ezt akarva, nem akarva a BI is tudomásul vette. Igyekezett azonban a munkások farsangi mulatságokon való részvételét úgy megszervezni, hogy a termelésben viszonylag csekély fennakadás legyen. Az 1876. április 12-én kelt jelentés szerint ,,vasárnap is dolgoztatni fogunk és pedig azért, mert pénteken csak csekély, szombaton meg semmi termelés sem lesz, mivel farsang van" (IV. 14.: 294.). Az 1877. február 15-i jelentésben pedig ezt írják: „Mi már ma és holnap utolérjük a farsang utolsó napja miatti termelési visszaesésünket" (IV. 555.: 104.). Vagyis nem volt ünnep „böjt" nélkül. Ez még az egyházi ünnepekkel kapcsolatban is így volt. Az 1877. március 14-i jelentés szerint „a nagyhét folyamán csak három napig 230