Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 20. (1974)

Belitzky János: Adalékok a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. bányászainak munka- és életkörülményeihez. (Az 1870-es évek igazgatási levelezéséből)

ez a megjegyzése igen elgondolkodtató áz özvegynek nyújtott anyagi segítség mértékét illetően. A nyugdíjazás utáni életmóddal is összefüggött, bár elsősorban a balesetek következményeinek enyhítésére szolgált, az életbiztosítás. Az 1877. június 23-i jelentésben erre nézve igen értékes felvilágosítást kapunk. Eszerint: „Néhányan személyzetünk tagjai közül nyolc év óta életbiztosítási díjakat fizetnek a „Haza" biztosítónak, amelyik most felszámolt. Tudni szeretnék, hogy a továbbiakban mi fog történni és kérdik, hogy ez ügyben kihez forduljanak? Kérjük önöket, hogy alkalmilag, ha valami tudomásukra jut ez ügyben, közöljék velünk" (IV. 779.: 676.). A nyugdíjazás utáni életmóddal is összefüggött, bár elsősorban a balesetek módján igyekezett alkalmazottjai öregkori megélhetését biztosítani, és e tekintetben — más források is ezt igazolják — élenjáró volt a korszak magánvállalkozásai körében. Ez nyilván összefüggött Zemlinszky munkás-törzsgárdát kialakítani akaró törekvéseivel is, és éppen ezért szerves részét képezi annak az üzemfejlesztési törekvésének, amely a tárgyak és a gépek mögött meglátta az azokkal foglalkozó embereket is. Az iskolai oktatás A társulati iskola fenntartása komoly feladatokat rótt az IT-ra és a Bl-ra, bár a személyi és tárgyi feltételek teljes mérvű biztosítása elsősorban a Salgótarjánban tevékenykedő bányaigazgató kötelességei sorába tartozott. Ennek megfelelően kisebb-nagyobb beszerzések, épület és egyéb elintézésre váró, vagy elintézett tanügyi és tanítási problémák merülnek fel a levélmásolati könyvekben. Ezeket kronologikus sorrendbe fűzve, betekinthetünk az iskola életének néhány jePemző mozzanatába. Az 1873. szeptember 25-i jelentésben egy szárazbélyegző megrendelését kérte az IT-tól a BI, hogy az iskolai bizonyítványokat az előírásoknak megfelelően állíthassák ki (I. 224.: 1621.). Ugyanezen a napon Ráth Mór pesti könyvkereskedőt két „Népiskolai Bizonyítványok" című könyvecske megküldésére kéri (I. 225.: 1622.). Szeptember 27-én pedig az iskolai pecsét elkészítésével kapcsolatban a következőket közli az IT-csal Zemlinszky: „Iskolánk teljes egészében a nyilvános iskolák jellegével bír és a más iskolákban való továbbtanulás az iskolai bizonyítványtól függ, amikre a tanfelügyelőség által előírt bélyegzőt kell ütni" (I. 229.: 1629.). A társulat iskoláiban a tanítás nem volt ingyenes. 1873. október 29-én erről így számolt be Zemlinszky az IT-nak: „Az iskolakönyvek, stb. árát kifizettük, azonkívül havonta az 50 kr „iskolapénzt"-t is beszedjük (I. 322.: 1835.). Az iskolák szemléltető eszközökkel való felszereléséről a BI gondoskodott. Például 1873. december 20-án, az IT közreműködését kérte Zemlinszky, hogy az inászoi iskola számára megrendeljék a következő szemléltető eszközöket: 1 db Gönczi Pál és Berghaus: Magyarország falitérképe, 1 db Gönczi Pál és Berghaus: Az osztrák birodalom felitérképe, 1 db Gönczi Pál fali térképe és t db 12 hüvelyk átmérőjű, délkör nélküli földgömb. A térképek ára egyenként, csomagolási költséggel, 4.ft 40 kr-t, a földgömbé pedig 5 ft 90 kr-t tett ki (I. 433.: 2079.). Nem mindig derül ki azonban a jelentésekből hogy mit és melyik iskolák számára rendelt meg a BI. így például 1873. november 10-én azt kérik az IT-tól, hogy „a mellékelt jegyzék szerinti iskolakönyveket és taneszközöket küldjék 228