Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 20. (1974)

Belitzky János: Adalékok a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. bányászainak munka- és életkörülményeihez. (Az 1870-es évek igazgatási levelezéséből)

ber 2-án, is történt már az étkezőház számára megrendelés a BI részéről. Ekkor írják: „kérjük küldetni 2 jobb minőségű schwarzwaldi órát a munkások és a felvigyázók étterme, és egy fali ingaórát a tisztviselőknek vendéglőnkbeni (in unserem Wirthause) ebédlője számára. Megjegyezzük, hogy a Felmann cég által leküldött órákkal minden tekintetben elégedettek vagyunk" (I. 164.: 1489.). Az IT azonban nem nagyon sietett a berendezési tárgyak megrendelésével, mert a szeptember 25-i jelentéeben megkérdi a BI, hogy egyáltalában számíthatnak-e az étkezőház berendezésére (I. 224.: 1621.). A válasz nyilván az volt, hogy az IT által be nem szerezhetők megrendelésével közvetlenül a BI foglalkozzék, mert 1873. december 20-án Zemlinszky levelet intézett a kőnigenhofi J. Janke és fia céghez, amiben a következőket kérte: „Van a mi kaszinónkban (in unserem Casino) 3 darab 148 cm hosszú és 85 om széles derékszögű asztal, 2 darab 109 cm átmérőjű kerek asztal és 3 darab, 82 cm átmérőjű ovális kis asztal. Kérjük önöket, hogy még ez évben pontosan hozzájuk illő színes asztaliérítőket küldjenek azokra, mégpedig mindegyikre kettőt, összesen tehát 16 darabot. Az egyik derékszögű asztalt viaszos vászon terítővel akarjuk bevonni és kérjük, hogy ennek anyagát is szíveskedjenek megküldeni" (I. 434.: 2078.). Л kérés nemcsak Zemlinszkynek a Janke-cég iránti előszeretetére, hanem a magyar textilkereskedelem hiányosságaira is jellemző. Nem minden rendelésből tűnik ki azonban, hogy a megrendelt tárgyak vagy bútorok étkezőházi, „kaszinói" vagy irodai célt szolgáltak. Például 1874. május 19-én Zemlinszky a budapesti Tonet testvérek cégnek javítás céljából felküldetett egy kanapét és egy fotelt, és mélyen barázdáitan ellátva kérte azokat viszszaküldeni (II. 182.: 743.). így vagyunk az 1874, június 30-i, a brünni A. Bartmus és Witte céghez küldött megrendeléssel is. Abban szereplő, tételenként 10—15 darabot kitevő vizeskancsók, főzőedények, mosdótálak és pecsenyesütő serpenyők közül nyilván több darab az étkezőházba került, bár lehet, hogy az egész mennyiséget a munkásoknak adták el (II. 290.: 949.). Minden bizonnyal az étkezőház tisztviselői éttermében használták a budapesti Hültl Tivadar cégtől megrendelt következő asztalfelszerelést: 20 tányér 20 kistányér, 20 leveses csésze, 6 só- és borstartó, 6 gyufatartó „a szokásos kőedény árukból", továbbá 12 tányér és 6 kistányér „a porcelán árukból, egyszerű szegélycsiszolással. (II. 675.: 1689.). Ugyanezen a napon, 1874. december 15-én

( a budapesti Flesch és Fischer cégtől „a munkások számára" két tucat, azaz 24 pár evőeszközt, fanyelű kést és villát rendeltek, továbbá 24 darab pakfongból készült evőkanalat. Valószínű, hogy az étlkezőházban használták az ekkor megrendelt két vasból készült gyertyatartót, a két — faggyú gyertyák számára készült — lámpát, amihez „újszerű sárgaréz pipákat" is rendeltek, „amik a levegő beáramlását önműködőlég szabályozzák" (II. 676.: 1688.). Lehetséges, hogy az 1877. január 15-én, a már említett brünni cégtől megrendelt mosdóasztal !s az étkezőházba, annak éttermébe, vagy vendégszobájába került és az ugyanekkor megrendelt főzőedények egyrészének is az lehetett a rendeltetése, hogy a vendéglői konyhán használják (IV. 503.: 33.). Az egészségügyi ellátás A kórházat — ezt az igen fontos egészségügyi intézményt, amelynek tevékenységéről csak vajmi keveset árul el forrásunk — a társláda terhére tartotta fenn az IT és a BI. Közvetett adatokat kapunk azonban a különböző megren224