Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 20. (1974)

Belitzky János: Adalékok a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. bányászainak munka- és életkörülményeihez. (Az 1870-es évek igazgatási levelezéséből)

számára is. Az 1876. november 23-i jelentésben ugyanis ismét azt kérik, hogy a kályhákat szállító cég küldjön gyorsan egy szakembert, „aki gondoskodik a kályhák öszeállításáról, mert a mi embereink — akik különben már sok más különböző kályhát ügyesen összeraktak — nem tudták megtalálni a különböző kályhák más és más számmal ellátott összekevert darabjait" (IV. 404.: 912.). Végül is 1876. december 2-án tudják csak jelenteni, hogy a Prohászka cég által szállított kályhákat a cég emberei összerakták, és a munkások díját kifizették. (IV. 425.: 941.). A rendes lakóháznak számító szilárd épületeken kívül szép számmá^ vagy legalább is nagy alapterülettel, lehettek barakkok a kolóniákon, ahol főleg az idénymunkásokat helyezték el. Ezek berendezési tárgyairól legfeljebb annyit sejthetünk, hogy a szalmazsákok rendelése a barakkokban elszállásoltak számára történt. A fából készült barakkok állapota nem volt kielégítő, mert amikor 1877. február 9-én a társulat vagyontárgyainak értékéről számol be az IG-nak küldött jelentés, abban a következőket olvassuk: „A kolóniai házak értékét Tarjánban 10.000 ft-ra Inaszón 13.000 ft-ra kerekítettük ki. A jelenlegi állapotuknak megfelelően csökkentettük a többi épület értékét is. A barakkokat csaknem teljes egészében leírtuk" (IV. 544.: 89.). Az újonnan épült kolóniai házak között emletesek is voltak. Kiderül ez a salgótarjáni vasfinomító üzemigazgatóságához 1877. július 23-án írott levélből: „Örömmel közöljük önökkel azokat a feltételeket

; amelyek mellett az Önök munkásai közül néhánynak ideiglenesen és próbaképpen lakásokat engedünk át a mi kolónia-házainkban. Az első emeleten egy szoba és fél konyha havi bére, berendezési tárgyak nélkül, 1 ft 50 kr, mindkét fél részéről történendő felmondás mellett. Az önök munkásainak — éppen úgy, mint a mieinknek — alá kell vetniük magukat a bevezetett házirendnek" (IV. 825.: 744.). Az igénybevéte. meg is történt, mert 1877. július hónapra 5 ft és 65 kr lakbért fizetett a vasfinomító igazgatósága a BI-nak (IV. 841.: 1877. VIII. 2., 765.). Augusztusra ez az összeg már 9 ft-ra emelkedett, tehát hat lakást vettek már igénybe (IV. 845.: 1877. VIII. 3., ad 765.). Ez a tény azt mutatja, hogy a társulatnak — valószínűleg a munkáslétszám csökkentése, vagy az új építkezések miatt — üresen álló lakásai voltak a salgótarjáni kolónia területén. A kolónia házait (úgy látszik mind, vagy legalább is túlnyomó többségükben) kátránypapírral fedték. Ezt a bécsi Stalling, Ziem és Társa cégtől, illetve az ugyancsak bécsi Schefftel cégtől rendszeresen, évente több ízben is rendelt kátránypapír mennyiségek is igazolják (Pl. III., 378.; 1875. VIII. 16., 768. — 454.: 1875. IX. 29., 916., — 616.: 1875. XII. 17., 1173. stb.). A tetőfedő kátránypapír védelmére a MÁV igazgatóságától a lónyabányai homokból rendeltek vagontételeket kitevő mennyiségeket (IV. 826. és 827.: 1877. VII. 23., 743 és 745.). A salgótarjáni kolónia a Tarján patak partján épült és ezért a hirtelen támadó árvizek sokszor veszélyeztették. Egy ilyen, 1874. nyarán bekövetkezett áradás kártételeiről az istállómester ügyével kapcsolatban már tettünk említést. 1875. június 25-i és 27-i felhőszakadások következtében létrejött árvízről a június 26-i és 28-i jelentéseiben számolt be a BI az IT-nak. A 25-i jégverés és felhőszakadás nagy kárt tett a gyümölcsösökben és a szántóföldeken. A 27-én éjjel 1 órakor kezdődő már árvizet is okozott. „A kolóniát elárasztotta a hegyről leomló iszapos áradat és új károkat okozott a kertekben és a földeken. Az épületekben és a vasútvonalakon nem történt károsodás" (III. 292.: 630. és 296.: 653.). 222