Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 20. (1974)

Belitzky János: Adalékok a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. bányászainak munka- és életkörülményeihez. (Az 1870-es évek igazgatási levelezéséből)

ban, Salgótarjánban voltak, hanem másutt is, ahol a termelés megkívánta a munkások helybenlakását, illetve az idénymunkások barakkokban való elhelyezését. A társulati kolóniák épületeinek négyszögölekben megadott alapterülete az 1873. október 5-i jelentés szerint a következő volt (I. 252.: 1691.): Salgótarjánban Pálfalván Szőrösön (Inászó) A vendéglő, az Őrház és a barakok összesen: Az nem tűnik ki az összefoglalásból, hogy a közvetlenül üzemi célt szolgáló épületek (pl. gépműhely, a salgótarjáni központi anyagraktár, stb.) alapterülete benne foglaltatik-e a számadatokban. Az azonban kétségtelen, hogy a társulat által bérelt lakóházak adatait a számok nem tartalmazzák. Zemlinszky 1873. október 28-án írt jelentéséből nyilvánvalóvá válik, hogy az TI és a BI között heves vita folyt a lakótelepek ügyében. A nézeteltérések egyrészt abból adódtak, hogy a tisztviselők kertjeik megművelésére ingyenes munkaerőt vettek igénybe, másrészt pedig az, hogy „a kolónia rendezésére és hasonlókra" nem állt pénz sem az IT, sem a BI rendelkezésére. A hiány oka azonban adminisztratív jellegű volt. „Kérjük — írja Zemlinszky — adjanak más nevet az ügynek, például ,.a kolóniák állagának megóvása, mivel éppen az utakra és az árkokra kell figyelemmel lennünk. Ha Szőrösre a jelenlegi 200 munkái helyett 400—500 főt kell telepítenünk, akkor több kezelőépületre is szükség lesz, emiatt viszont utakat és utcákat kell létrehozni.' Javasolta, hogy a kolóniarendezésre a 3000 ft-ot kitevő pénztári maradványt használják fel (I. 319—320.: 1829.). Időszakunkban a salgótarjáni kolónia még nem tudta befogadni a tiszviselők és a szakmunkások egy részét, és így azok számára a társulat lakásokat bérelt a községekben. Ilyen célból bérbevette az ún. „Luby-kastély"-t, a volt „Jan- 1 kovich-kúriá"-t, ahová társulati iskolát is elhelyeztek (I. 478.: 1874, I. 15., 82.). A bérlemények felszámolása csak 1875 első felében vett nagyobb lendületet. Az 1874. január 15-i jelentésben ugyanis ezeket olvassuk: „A Luby-féle kastéllyal kapcsolatban az az elgondolás, hogy annak bérletét 1875. április 23-ával fölmondjuk és az ott lévő lakásokat és iskolát a kolónia házaiba telepítjük át" (I. 478.: 82.), amely elhatározás a kolóniai építkezések befejezésének reményében hangzott el. Ezek valóban meg is történtek, mert 1875. április 11-én azt jelenti a BI az IT-nak, hogy a Luby-kastély április 23-a után a takarékpénztár számára van biztosítva (III. 134.: 390.). Ezután már csak egy-két bérelt lakása volt a társulatnak a községekben. A kolónia lakó- és üzemi épületek hiánya Inászón is érezhető volt, aminek egyik oka az építkezések lassúsága volt. Az 1873. november 21-i jelentés szerint az építkezések számadásait nem tudják teljes egészében felküldeni az IT-nak, „mert még nincsen minden építkezés befejezve és elszámolva. Az inászói tisztviselői lakások és a fürdőház mázolási és szobafestési munkálatairól, valamint a hátralékos kőművesmunkákról" még csak rövid elszámolást tudnak adni (I. 370.: 1932.). Rendszeres beszámolók találhatók az építkezések állásáról több jelentés- % ben is. Az 1874. május 23-iban például azt olvassuk, hogy az 1. számú kolóniaház tervét és költségvetését megküldik az IT-nak (II. 191.: 761.). A július 27-i jelentés pedig felsorolja, hogy melyek azok az új építkezések, amelyekre az 1874 2492 négyszögöl 199 négyszögöl 739 négyszögöl 680 négyszögöl 4110 négyszögöl 220