Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 20. (1974)

Belitzky János: Adalékok a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. bányászainak munka- és életkörülményeihez. (Az 1870-es évek igazgatási levelezéséből)

legkedvezőbb módon teremtsük elő — ahelyett, hogy elismernék, a felett ismét kedvetlenül tovasiklanak. Ez a mi részünkről nem valami olyan „kedvelt" dolog, mint ahogyan azt önök a 17-én levelükben kifejezték, hanem kötelesség, amit mi töretlenül végre fogunk hajtani, figyelembe sem véve mindazokat a kellemetlenségeket, amikben részünk lesz". Ismételten megkéri az IT-ot, hogy a szerződések megkötése előtt a BI véleményét is vegye figyelembe, mivel esetleg olcsóbb beszerzési lehetőségeket is ismernek. Példaként felhozza a debreceni szalonnarendelés esetét és megjegyzi: Feischl éveken keresztül megelégedésünkre látott el bennünket szalonnával" és ezért ajánlatos volna az egész ügyet újból elővenni, mert „mi vagyunk a ptovizorátus ügyeinek sáfárai, és éppen ezért mi felelünk azért, hogy se a társulat, se a személyzet érdekeit kár ne érje". Majd pedig a következő súlyos elmarasztalást veti papírra: „Mivel számunkra több ténnyel kapcsolatban bebizonyosodott, hogy önök a provizorátus árucikkeire nem fordítanak kellő figyelmet, úgy határoztunk, hogy mi az önök jóindulatát csak azoknak a cikkeknek a megvásárlásánál fogjuk igénybevenni, amelyeknél meggyőződtünk arról, hogy az áru olyan cégtől fog megérkezni, amelyik azonnal olcsón és tiszteségesen szolgál ki minket". — Ezután — döntésük igazolására — egymásután sorolta fel az IT árubeszerzésre illetékeseinek baklövéseit. Ezek sorába tartozott a Burián cégtől rendelt 350 ft-os sószállítmány, amit a BI 15 ft 35 kr-ral olcsóbban tudott volna beszerezni. A kávé beszerzésének ese tében is a BI olcsóbb, de mégis jobb ízű és nem szennyezett árut tudott volna vásárolni. Ugyanez a helyzet a cukorral is és a BI csak arra várt, hogy a lundenburgi Leipnikkel kötött szerződés lejárjon, hogy olcsóbbat tudjon vásárolni. Késett a spiritusz szállítmány is, ami megint csak azért hiba, mert, „mi vagyunk az ügyért felelősek és tovább már nem várhatunk" (II. 683—687.: 1708.). Zemlinszky határozott fellépésének az lett az eredménye, hogy az IT illetékes árubeszerzői igyekeztek jobban megfelelni a BI kívánalmainak, ami azonban nem jelenti azt, hogy a minőségi és árbeli kifogások a levelezés további részéből hiányoznak. Igen messze vezetne azonban az, hogy a provizorátus igényeinek kielégítésével részletesen foglalkoznánk. Ehelyett inkább némi áttekintésre törekszünk, amit bizonyos vonatkozások terén tartunk célirányosnak. A textíliák beszerzése A különféle vásznak és szövetek beszerzése időszakonként és az igényeknek megfelelően igen különböző mennyiségben történt. Ezen a téren nem találunk olyan adatot, amely a havi szükségletet körvonalazná, mint ahogyan például az 1875. január 31-i jelentés szerint 15 mázsa a havi babkávé szükséglet (II. 770.: 118.). Az azonban megállapítható, hogy tavasszal és ősszel nagyobb arányúak a textilrendelések, és hogy a havi rendelések is az igényeknek megfelelőek lehettek, mert a legkülönbözőbb cikkekre vonatkoztak. Ügy véljük, hogy a textíliák fogyasztása, azok fajta- és minőségbeli változása egyike azoknak a tényezőknek, amelyen nemcsak a munkáséletkörülmények alakulását, hanem a munkások öltözködésének az átalakulását is sok tekintetben érzékelni lehet. Ennek érdekében összeállítottuk a forrásunkban található vászon és szövet fajták végek szerinti megrendeléseit. A probléma itt is az, hogy sem rőf, sem méter hosszúságban nem tudjuk megállapítani, hogy egy-egy „vég" (Stück) mennyi 212