Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 20. (1974)

Belitzky János: Adalékok a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. bányászainak munka- és életkörülményeihez. (Az 1870-es évek igazgatási levelezéséből)

A különféle juttatások, illetve a kívülállók bizalmának megnyerésére irányuló törekvések gyakran komoly üzleti, a konkurencia legyűrésére is lehetőséget nyújtó eredményeket hoztak. Ilyen vonatkozásban igen figyelemre méltó mind­az, amit a társulat szenével konkurráló kisterenyei szén esetében történt. Zem­linszky 1875. január 14-én kelt jelentésében ugyanis a következőket olvassuk: „Szénexpeditoraink révén tudomásunkra jutott, hogy a terenyei szén átvételét a MÁV megszüntette, a mozdonyvezetők ugyanis néhány út után már megta­gadták ezzel a szénnel a tüzelést. Polgár Péter, az első fütőházi főnököt január 1-vel Miskolcra helyezték át. ö a mi szenünk jelességéről meggyőződött. Ugyan­ezt az újnál is el kell érnünk. Az a körülmény, hogy a (mozdonyvezetők megta­gadták a terenyei szén felhasználását, egy adandó időpontban támogatást jelent a miénk számára" (II. 735—736.: 52.). Lehetséges, hogy a mozdonyvezetők állásfoglalásában része volt a fűtőházi főnöknek is. Egy azonban biztos: 1877 januárjában és februárjában több vagon kedvezményes áru szenet kaptak a hatvani állomás vonatkísérői (IV. 497.: 25., 531.: 74., 576.: 131.), júniusban pedig az ottani állomásfőnök (IV. 774.: 668.). Mindez azonban csak annyit bizonyít, hogy a társulat „megbecsülte" az érdekeit előmozdítók fáradozásait még akkor is, ha azok „kis emberek" voltak. Ezt bi­zonyítja a saját tisztviselőit és munkásait illetően — bizonyos rangsor betar­tását is figyelembevéve — mindaz, amit a provizorátus az árubeszerzések terén tett. A társulatilag szervezett áruellátás A munkások élelmi- és fogyasztási cikkekkel való ellátásáról a legnagyobb mértékben igyekezett gondoskodni a BI. Tevékenységének törvényesen bizto­sított alapjaira Zemlinszky mutatott rá az 1875. március 1-én, a besztercebányai bányakapitánysághoz írt magyar nyelvű levelében: „Múlt hó 14-én 58. sz. a. kelt becses megkeresése folytán van szerencsénk válaszolni, miszerint a salgó­tarjáni kőszénbánya társulat igazgatósága az általános bányatörvény 131. §-a 9. pontját oda értelmezvén azon tápszerekhez, melyekkel a tulajdonos jogosítva van saját személyzetét iparszerű nyeremény nélkül ellátni, ételek, valamint ita­lok is tartoznak, személyzete irányában ily értelmeben el is jár. Megjegyzendő azonban, hogy italok idegen személyeknek semmi szín alatt nem szolgáltatnak ki" (III. 47.: 183.). Zemlinszkynek ez a levele az italméréssel kapcsolatos regálé ügyében keletkezett, és ezért hiányzik belőle az egyéb árucikkekkel való ellá­tás törvényadta lehetőségére való hivatkozás, amit senki sem kifogásolt a re­^ale-vita során. Az előzőek során már láttuk, hogy a munkások bérének 35,3 °/ 0-a a provizo­rátus, 7,3 %-a pedig a magazin számára került levonásra. Ügy véljük, hogy a „provizorátus" számára levont tételek az élelmiszerek, a „magazin" számára le­vont tételeke pedig az egyéb használati tárgyak beszerzéséből adódtak, bár erre forrásunkban sehol sem találunk utalást. Következtetésünket a gyakorlati igé­nyek és a »megrendelt élelmiszerek nagy mennyiségéből vontuk le. Az élelmiszerekkel és egyéb fogyasztási cikkekkel való társulati „kereskedés' komoly ellentétek kirobbantója volt a BI és az IT között. Zemlinszky, mint bá­nyaigazgató, azon az állásponton volt, hogy a beszerzett jóminőségű cikkeket minden felár nélkül, csak a szállítási költségek arányos hozzáadásával kell a munkásknak „továbbadni"). Ezzel szemben az IT azt az álláspontot képviselte; 208

Next

/
Oldalképek
Tartalom