Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 20. (1974)

Belitzky János: Adalékok a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. bányászainak munka- és életkörülményeihez. (Az 1870-es évek igazgatási levelezéséből)

könyvek gépműhelyre vonatkozó adatait, az a véleményünk, hogy annak ügy­kezelése egyike volt a legbonyolultabbaknak, ami egyrészt az átadott munkák sokféleségéből fakadt, másrészt a könyvelés bonyolultságában leli magyaráza­tát. A gépműhelyben folyó munkálatokról egy könyvelési vitával kapcsolatban szerezhetünk némi felvilágosítást az 1874. július 29-i jelentésből. Eszerint: „azon munkák összegét, amit a gépműhelyben végeznek ; különböző számlákon ke'l feltüntetni azért, hogy amit teljesítettek az kimutatható legyen. Nemcsak azért, mert ez a könyvvitel legfőbb célja, hanem azért is, mert a munkáslétszám, a bér- és anyagkiadások ezáltal igazolódnak. Éppen ezért szükséges az egész tel­jesítményt is külön kimutatni. A gépműhelyben nemcsak azok a munkálatok folynak, amiket különböző célú saját számlákon mutatkoznak, hanem olyanok is, amelyeket a műhely üzemeltetése megkíván és így más számlákon elő sem fordulnak^ például a saját munkaeszközeinek a javítása." — A saját munka­eszközök javításának a költségeiről a műhely saját maga gondoskodik. Külön számlákon szerepelnek a bányaleltár (Grubeninventar), és a bányaüzemi épü­letek (Gruben-Werksgebäude) eszközeinek javítási költségei, amiket egyedül csak a bányaüzem (Bergwerks-Betrieb) fizet. Rámutat a jelentés ezeknek a kü­lön számláknak a főkönyvi vonatkozásaira is (II. 360—361.: 1072.) Ebből a jelentésből az is kitűnik, hogy a gépműhely nemcsak az egyik nél­külözhetetlen fogaskereke a bányák üzemeltetésének, ami szakképzett gépész, kovács, esztergályos és lakatos gárdát kíván meg, hanem adminisztrálása is egyi­ke volt a legbonyolultabb feladatoknak. Ezért a műhely vezetőjének is kiváló szakembernek kellett lennie. A gépműhely élén a gépmester (Maschinenmeister) állt, aki az általunk tár­gyalt időszakban még nem mérnök. Feladatköréről az üzemen belüli rangso­rolásáról és életkörülményeiről az 1887. március 3-án tüdőgyulladásban meg­halt Rebicsek gépmester utódának alkalmazásával kapcsolatban kapunk felvi­lágosítást. A „minden tekintetben kiváló és alkalmas" Rebicsek helyének betöl­tésére irányuló nagy sietségből is állásának fontosságára következtethetünk (IV. 590.: 1150.). 1877. március 9-én kelt a BI-nak a bécsi „Presse" című napilaphoz intézett levele, amelyben a következő hirdetés háromszori közzétételét kérte: „A Salgótarjáni Kőszénbánya Rt gépészetében, mégpediglen a javítóműhelyben, megürült a gépmesteri állás. Az állásban évi 1000 ft a fizetés. Ezenkívül sza­bályozott jutalmak, amelyek összege mintegy fele az állandó fizetésnek^ sza­bad lakás és fűtőanyag, a hivatalos utak alkalmával pedig, az utazási költsége­ken kívül 5 ft. napidíj egészíti ki ezt az összeget. A gépmester tagja a társlá­dának. Feltételek: elméleti és gyakorlati ismeretek az általános gépészet terén. Különös tekintettel leszünk a kis mozdonyok terén való jártasságra. Azok, akik erre az állásra pályáznak, saját kezűleg írt és kellőképpen felszerelt kérelmüket legkésőbb március 25-ig nyújtsák be a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt Bánya­igazgatóságának Salgótarjánban" (IV. 596—597., 148.). Valószínű, hogy hazai lapokban is jelent meg hirdetés az állásra nézve, mert Zemlinszky március 10-én már válaszol ez ügyben „Tekintetes Chorin Emil gé­pészmérnök Urnák Kassán". A levélnek nemcsak az az érdekessége, hogy egyike a ritka magyarnyelvű írásoknak, hanem az is, hogy ez az első olyan adatunk, amelyben említés történik a társulat későbbi életében oly nagy jelentőségre czert tett Chorin család egyik tagjára. A levelet szóról szóra közöljük, mert több kérdésre is választ ad. ,

Next

/
Oldalképek
Tartalom