Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 20. (1974)
Szabó Béla: Jobbágyfelszabadítás és honvédelem összefüggései Nógrád megyében, 1848–49-ben
Március 17-én Losonc újabb ellenállási mozgalom színhelyévé vált. Mint azt Bory József városi tanácsnok, Nógrád megye császári alispánjának, Jankovich Lászlónak írt leveléből megtudjuk, e nap délutánján egy magyar guérilla csoport vonult be a városba és megszállták a városházát. A guerillák a császárhű tisztviselők által, a március 15-i tüntetés után újra felűzött császári zászlókat leszedték, és megfenyegették a városi tanács tagjait, ha még egyszer zászlót ki mernek tűzetni, életükkel fizetnek. Mindazokat a katonai felszerelési tárgyakat, melyeket a császári hadsereg számára készítettek (bakancsokat és csizmákat), kocsikra rakatták és elszállították. A guerilla-akció ellen tiltakozó Ottlik Ákos főszolgabírót pedig, aki éppen a március 15-i események kivizsgálása végett tartózkodott a városban, magukkal vitték. 151 Március elejétől kezdve, (a magyar katonai erők megérkezése előtt már jó egy hónappal) nemcsak Losoncon, hanem a megye keleti felében is megszűntnek tekinthető az ellenforradalmi erők által kinevezett reakciós megyei vezetés hatalma. Ezt nemcsak a március közepi események bizonyítják, hanem az is, hogy a császári szolgálatban álló tisztviselők élete is veszélyeztetve volt. Bubla Károly közigazgatási biztost, aki császárhűségéről volt híres, március 21-én megláncolva szállították ismeretlen helyre a guerillák, mint később kiderült a tiszafüredi magyar táborba, ahol Repetzky Ferenc eljárást is indított ellene. 152 Az előbbieket támasztja alá az is, hogy Majthényi László, császári királyi biztos március 21-én arra kérte Windischgrätzet, hogy nagyobb katonai erőket irányítson a megyébe, hogy azokkal a megye keleti területein a „közbiztonságot" helyre lehessen állítani. Ugyanakkor nagyobb katonai erők kirendelését kérte a Mátra és a Gömör—Heves-i határszélen „kóborló szabadcsapatosok" megfékezésére is. 153 A magyar honvédesereg előrenyomuló erői március 24-én tűntek fel először a megyében. A megélénkülő szabadcsapatos tevékenység a magyar erők elővédjének katonai tevékenységének is felfogható. Hiába adtak ki a császári hatóságok rendeletet arra, hogy a községek közötti közlekedést is belső útlevelek kiadásához, a guerillák szabad mozgását mindez nem akadályozta. Március 24-én érkeztek meg Losoncra azok az osztrák katonai erők, melyeket Windischgrätz egyrészt Balassagyarmatról, másrészt Zólyomból a város megbüntetésére, illetve elrettentetésére kivezényelt. Reggel 9 órakor érkezett meg 400 Wimpfen gyalogos, Zajosek alezredes vezénylete alatt, déli 11—12 óra között pedig sűrű hóesés közepette vonult be a Besztercebánya felől érkező egy zászlóalj ulánus és két század gyalogság, Almássy ezredes parancsnoksága alatt. A megszálló erők poggyász szekereit a piacon állították fel, a legénységnek pedig pihenőt rendeltek el. A város lakói az osztrákok érkezéséről értesítették a guerillákon keresztül, a Losonctól alig három órányi járásra lévő Ozsgyánig előrenyomult magyar honvéderők parancsnokát, Beniczky Lajost. Beniczkynek mindössze 400 honvédből, 33 huszárból és 2 ágyúból álló kis serege volt. A losonciak híradására azonban — bízva a szokatlan időjárásban és a város lakóinak támogatásában — támadásra határozta el magát. Észrevétlenül megközelítette a várost, majd a 33 huszár betört a császári erőkkel megszállt váró.; közepébe. A hirtelen rajtaütés okozta zavart kihasználva indult támadásra a mindössze 400 főből álló honvédsereg, és a városban lévő felkelők támogatásával nemcsak kiűzték Losoncról Almássy ezredes császári katonáit, hanem súlyos vereséget mértek arra. A megszálló császáriak egész poggyásza a honvédség kezébe került, és a rajtaütés során több mint 300 embert fogtak el, köztük hét főtisztet. A fejvesztetten menekülő császáriak egészen Balassagyarmatig fu173
