Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 20. (1974)

Szabó Béla: Jobbágyfelszabadítás és honvédelem összefüggései Nógrád megyében, 1848–49-ben

zókról, meghuzódókról. A honvédzászlóaljak egészéről és ezen belül a nógrádi honvédekről is, csak az elismerés hangján lehet megemlékezni. Hihetetlen nehéz körülmények között, nagyon sokszor a legszükségesebbeket nélkülözve teljesítették a haza védelmében vállalt kötelességüket. A szabadságharc utáni községi jelentések tanúskodnak amellett, hogy szinte minden falu meghozta á maga áldozatát. A Nógrádi Nemzetőrség tevékenysége 1848—49-ben 1848 szeptember közepére a megyei nemzetőrség keretei is kialakultak. A nemzetőri összeírást már márciusban elkezdték és szinte egész nyáron át folytatták, de csak szeptember közepére jutottak el oda

; hogy a nemzetőrséghez tartozókat végre sikerült összeírni, zászlóaljakba, századokba osztani. 1848 szeptember közepén a megyében 20 nemzetőr század volt, a losonci járásban 4 század, a fülekiben szintén 4, a szécsényi járásban 6 század és végül a kékkői járásban szintén 6 század. Az összeírt nemzetőrök összes létszáma 7693 volt szeptember közepén. Ebből a losonci járásra esett 1365 fő, a fülekire 1607 fő, a szécsényire 2152 fő és a kékkőire 2569 fő. A megyei nemzetőrséget négy zászlóaljra tagolták, a zászlóaljak központja a járási székhellyel volt azonos. A századok, melyeknek létszáma 300—400 fő között mozgott, a járáson belül, területi elhelyezkedés szerint szerveződtek.

135 A nógrádi nemzetőrök az esküt szeptember közepén tették le. Az eskütétel során egy-két helyen ismét zajosabb megnyilvánulásokra, ellenszegülésekre került sor. A Karancsságon megtartott eskütételen például Takács István négy ökrös, négy lovas, karancskeszi lakos az egész falu szószólójaként jelentette ki az összegyűlt, mintegy 800 ember előtt, hogy „ő és az ő keszi népe a hideg vasfazékhoz nem esküszik mindaddig, míg neki nem lesz tudomása arról, hogy ezen esküvést a Király akarja-e. Én pedig azért beszélek most, így, mert a király nem akarja, ez az urak koholmánya."

130 A gyűlés után elrendelt vizsgálat során kósza hírekre hivatkozva próbálták a lázítók magukról a gyanút elhárítani. A zavaros vallomások ellenére nyilvánvaló, hogy tudatos aknamunka folyt a falvakban. A jobbágyok tudatlanságát kihasználva, a királyt és az országot igyekeztek szembeállítani, a királyra való hivatkozással az országgyűlés rendeletei iránt kétséget szítani. Jellemzően a nagy gazdák váltak a falu szószólóivá. Azok az egésztelkes jobbágyok, akik a legtöbbet kaptak áprilisban, akik fiaik helyett a nógrádi szegényeket küldték katonának. A nemzetőrséget szélesebb alapokon szervezték, a gazdagok attól féltek, hogy a katonai szolgálat alól nem húzhatják ki magukat, és ezzel magyarázható aktivizálódásuk. Az esküt letett nemzetőrök a saját maguk által választott tisztikar irányítása mellett század, illetve körzetenként gyakoroltak. A fegyvergyakorlat kaszával, villával történt. Freyburg Lajos a nógrádi nemzetőrség őrnagya még használati útmutatókat és gyakorlati szabályzatokat is kidolgozott a kiképzés sikere érdekében. A nemzetőrség megyei tisztikarában Freyburg mellett Draskóczy a Nemzetőri Haditanácsnál, midőn újra történő alkalmazását kérte, mint nemzetőri tiszt, arra hivatkozott, hogy azért szeretne a nemzetőrséghez kerülni, mivel a tényleges hadseregben (a honvédseregben) esküjéhez ragaszkodva nem vehet részt, és nem harcolhat a császári csapatokkal szemben. Bizonyára gróf Forgách Sándor, a későbbi császári biztos is azért lépett a nógrádi nemzetőrség tisztikorába, mivel ő sem akart a császáriak ellen harcolni. E két példa is bizonyíték 167