Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 20. (1974)
Szabó Béla: Jobbágyfelszabadítás és honvédelem összefüggései Nógrád megyében, 1848–49-ben
Ivánka katonái, köztük a nógrádiak beváltották parancsnokuk beléjük vetett bizalmát és bebizonyították, hogy katonákká váltak. 10 " Szeptember 29-én, a honvédsereg születésnapján a Sukoró-pákozdi csatában a nógrádi önkéntes mozgó nemzetőr zászlóalj is résztvett. A sereg jobbszárnyán, három sorezredbeli zászlóalj mellett Ivánka önkéntesei, a két pesti zászlóalj és a nógrádi zászlóalj, borsodi, tolnai nemzetőrökkel együtt képezték azt az erőt, mely útját állta a Székesfehérvárról Pest felé előrenyomuló Jellasichnak ; és megvédte ezzel a forradalom szívét, a fővárost. 107 A zászlóalj első hősi halottjai Simon István „közvéd" volt, aki 1848 szeptember 28-án a székesfehérvári tábori kórházban halt meg. A halotti bizonyítványa csak ennyit említ meg : „ ... a tábori mozgalmak között magánkívül fekve az úton találtatott és a kórházba hozatott, több adatot kivenni belőle nem lehetett." Ugyancsak a megye első hősi halottjai közé tartozik Kispál Mihály a „nógrádi önkéntes őrsereg 6. századának közvédje", aki ugyancsak a székesfehérvári kórházban halt meg 1848. október 5-én. Századparancsnoka Paczolai Nárcisz volt. 108 A megye önkéntes mozgó nemzetőrei a későbbi önkéntes nógrádi honvéd zászlóalj katonái, a szabadságharc kezdetétől a világosi fegyverletételig résztvettek a küzdelemben. Pákozd után üldözve Jellasichot, a határig nyomultak és október folyamán a párendorfi táborban táboroztak. A schweháti csatában a Görgey Arthur ezredes vezette közép hadoszlop 18 zászlóaljának egyikét adták. A küzdelem során a hadoszolop volt az, mely a legtávolabbra nyomult előre, majd ez fedezte a magyar seregek visszavonulását. November közepén a már honvéd zászlóaljjá alakult nógrádi önkénteseket az észak-ke 1 eti határok, hágók védelmére rendelték. December közepétől január legelejéig a nógrádi zászlóalj biztosította a jablonkai szorost. Beniczky Lajos kormánybiztos Kossuth Lajoshoz küldött tudósításában elismerőleg szólt a zászlóalj első szerepléséről, amikoris a jablonka szorosba betörő császáriakat kiűzték. 109 Január 2-án Götz tábornok túlerőben levő seregei Budetinnél vereséget mértek a zászlóaljra ) és így kénytelen volt a szoros védelmét feladni, és Liptó megyébe visszavonulni. Januárban a megfogyatkozott, lerongyolódott, téli ruhákkal nem rendelkező zászlóalj hihetetlenül nehéz körülmények között vonult vissza, szokatlanul zord időjárástól is sújtva, Alsó- és Felsőturcsek vidékére. Itt a január 13—15. közötti súlyos harcokban a zászlóaljat szétverték, a küzdelem során számosan elestek és ágyúkat is vesztettek. Január 15-én sikerült Beniczky visszavonuló seregeinek, köztük a nógrádi önkéntes honvédzászlóaljnak is egyesülni a Fel-dunai hadsereg visszavonuló alakulataival. A zászlóaljat az Aulich vezette hadosztályba osztották be. Annak ellenére, hogy a nógrádi zászlóalj a majd egy hónapig tartó állandó harcok, nehéz terepen végrehajtott visszavonulás során teljesen kimerült, Görgey már január 18-án Körmöcbányáról Zsarnócára rendelte, ahol a Guyon Richárd vezette hátvéd hadosztály j Szélaknán állomásozó Sréter dandárának rendelték alá. A zászlóaljnak a január 19-i parancs szerint Garamszentkeresztre, január 20-án pedig Zsarnócára kellett menetelnie. Ezzel egyidőben le kellett hogy zárja a Kistapolcsány felé vezető utakat is. Január 20-án a Garamszentkeresztról Zsarnócára menetelő nógrádi zászlóalj szálláscsinálóitól megtudta, hogy Szamócán erős ellenség van, és ezért visszavonult Garamszentkeresztre. A zászlóalj tehát a kiadott parancsot nem teljesítette. Valószínű, hogy a zászlóalj parancsnokát ez alkalommal állítatta Görgey haditörvényszék 159
