Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 20. (1974)
Szabó Béla: Jobbágyfelszabadítás és honvédelem összefüggései Nógrád megyében, 1848–49-ben
meg a kenyeret. A nógrád megyei jegyzők és tanítók is arra kérik a választmányt, hogy „ha a sors úgy rendelte, hogy életünkkel is áldozni siessünk a haza védelmére, csak egy igénytelen kérelmünk van, miszerint... a hivatalt részünkre biztosítani kegyeskedjen." 73 E természetes aggodalmak, jogos kérések mellett azonban számos olyan felmentést kérő folyamodvány is található, melyet a félelem, a kötelesség teljesítés alóli kibúvás, az önérdek szült. Angyal József zsélyi árendás, Potraczki P ál hugyagi, Mitár János szklabonyai molnár kérelmükben pl. arra hivatkoznak, hogy ők „hazánk, őshonunk védelmére mint igaz és hív fiai minden lelkesedéssel járulni szoros kötelességünknek tartjuk, főként a mostani veszélyes állapotában, hanem mivel meterségünk részint a marhák és borok megvásárlása, részint a gabonaőrlés másra nem bízható, a kitűzött úgynevezett római sáncok őrzésére kiküldött őrök közül személyeket felmenteni kérik." 74 Goldberger Mojzes pedig azt kéri, hogy „tavasszal a most legközelebb a nemzeti őrsereg közé soroltattam, csekély gazdaságommal nem gondolva, híven szentelném életemet a haza szolgálatára, ha neveletlen gyermekeim, kiknek kiskorúságuk végett ápolóra szükségük vagyon, hon maradásomat nem igényelné". 75 Ehhez hasonló gondossággal fogalmas Ádám Leopold, ki neveletlen gyerekei és családja nyomorúsága miatt kéri felmentését, ugyanakkor azonban mindnyájan kérelmüket azzal zárják, „ha a felmentés másképp eszközölhető nem lenne, a haza megmentése végett készek személyüket más személlyel helyettesíttetni." Ide kívánkozik egy olyan levél is, mely mindjárt tanácsokat is ad arra nézve, hogy kiket kell személye helyett a délvidéki táborba küldeni. Barnai Tibor azzal az indokkal kérte felmentését, hogy ő Gömör és Nógrád megyében az egyedüli „homeopata" orvos, és „számos, nagyrészben veszélyes betegeimet, kik bizalmukat bennem helyezik és évek óta csupfán ezen gyógymódot használják" senkinek át nem adhatván, állapotukat veszélyeztetve embertelenül megcsalnám bizalmukat", (t.i. ha táborba vonulna — Sz. B.) Nem is érzi ennek szükségességét „különösen akkor, amikor helyem adott (mármint a táborban — Sz. B.) számos alleopatikus kollégáim közül könnyen kitölthető". 76 A homeopata orvos az alleopatákat ajánlotta, a mészéros, a kereskedő, a molnár a telkes jobbágy nem hagyhatta gazdaságát ott, esetleg mást ajánlott fel maga helyett. A zselléreknek élelmet kellett keresni, hogy családjukat fenntartsák, a haza védelme sok esetben csak szavakban volt fontos, de nem nyilatkozott meg tettekben. Első ízben jelentkezett a gazdagoknak az a törekvese ? hogy személyüket mással helyettesítsék, vagyis maguk helyett mást fogadjanak katonának. Ez a későbbiekben sajnos általánossá vált, annak ellenére, hogy az 1848-as törvények ezt nem tették lehetővé, sőt még a gondolatát is elvetették. Tény az is, hogy a nemzetőri összeírások során nem egyszer sértették meg a törvényes előírásokat. Család fenntartókat zselléreket, negyed telkeseket, pár kapás szőlővel rendelkező zselléreket is összeírtak. Különösen nehéz volt meghatározni a 100 forintos évi jövedelemmel bírók körét a városi kispolgárok, kereskedők esetében. A balassagyarmati keresztény és izraelita lakosok például pontokba szedték július 25-én azokat a hibákat, amelyeket az őrsereg összeírása során elkövettek. Levelükben kifejtik hogy számosan írattak össze olyanok, akiknek a törvény értelmében kötelező 100 váltó forint évi jövedelmük nincs. Nem voltak tekintettel az összeírás során a családfőkre, az egyetlen keresőkre, akik apró gyerekeket kell hogy eltartsanak. Külön problémaként vetik fel a kereskedők, mégpedig a vándorkereskedők helyzetét, akik ha kevés tő151
