Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 20. (1974)

Szabó Béla: Jobbágyfelszabadítás és honvédelem összefüggései Nógrád megyében, 1848–49-ben

táriális törvénykezés szigorával léptek fel mindazokkal szemben, akik a földesúri hatalmat csorbítani merészeltek. ... A társadalmi fejlődés szempontjából természetesnek kell tartanunk, hogy a forradalom végig akar menni azon az úton, melyen elindult. Nyilvánvaló, hogy a márciusi jobbágyfelszabadító törvényekkel sem lehetett félúton megállni. Mindaz, ami történt természetes következménye volt a felülről végrehajtott Jobbágyfelszabadításnak. A forradalom belső erőinek szabad érvényesülése biztosíthatta volna a legfontosabb függőben maradt társadalmi kérdések megoldását, illetve egy szélesebb naptömegekre támaszkodó demokratikus forradalom kibontakozását. A magyar polgári forradalomban, 1848 nyarán új tényezőként vetődött fel és vált egyre jelentősebbé a nemzeti függetlenségünk védelme. A két kérdést lényegében nem lehetett szétválasztani, a polgári forradalom és szabadságharc azonos tőről fakadt. Tagadhatatlan, hogy e vívmányok nem váltak minden zsellér és minden nincstelen előtt érezhetővé, tapinthatóvá, de az igazsághoz tartozik az is, hogy 1848 márciusa a legnincstelenebbeknek is adott ha mást nem korlátozott polgári szabadságjogokat, és új társadalom felé nyitott ablakot. Mindazok tehát, akik a függetlenség védelméért fegyvert fogtak, a társadalmi haladásért is küzdöttek. A nemzetőrség szervezésének első kísérletei 1848 nyarán A forradalmi mozgalmak történetéhez tartozik a forradalom vívmányai védelmére alakuló fegyveres erőnek a létrehozása. Nálunk a nemzetőrség tekinthető ilyennek. Ebből alakult ki a honvédsereg, mely a függetlenségi harcban a haza védelmének terhét viselte. Szükségesnek látszik röviden bemutatni azokat a fegyveres testületeket, alakulatokat, melyek 1848—49-ben bizosították a kereteket és szervezetet azok számára, akik a hon védelmére fegyvert fogtak. Ezen ismertetést a nemzetőrséggel kell kezdeni. A nemzetőrség soraiba, mint azt a pozsonyi országgyűlésen, március 22-én benyújtott, 14. számú törvénycikk kimondta, azok a 20 és 50 év közötti férfiak jelentkezhettek, akik legalább 200 váltó forint értékű házzal és földdel (jobbágyok esetében és fél telkes jobbágyot jelentett) vagy évi 100 váltó forint értékű jövedelemmel rendelkeztek. Mint ebből is látszik, a törvény erejével vigyáztak arra, hogy a polgári forradalom vívmányai védelmére alakult nemzetőrség soraiba a vagyonnal rendelkezők tartozzanak. A forradalom és szabadságharc első katonai erői azok a magyarországi hadikiegészítési területtel bíró sorezredek, huszárezredek zászlóaljai adták, melyeket a császári ház március után az országban hagyott, illetve a magyar kormány kérésére visszairányított. Ezeknek a sorezredeknek a feltöltése a szabadságharc időszakában folytatódott. Nógrád megye más megyékkel együtt a 32-ik, Estei Ferdinánd sorezred III. zászlóalja számára adott újoncokat. Az ezred hadfogadó irodái Egerben, Balassagyarmaton és Jászberényben működtek. Az ezred kiegészítésére több, mint 200 nógrádi fiatalt hívtak be a szabadságharc folyamán. A szabadságharc során oly kiemelkedő hírnévre szert tevő honvédség első tíz zászlóaljának toborzását már május 18-án megkezdték. A jelentkezők három évi szolgálatra kötelezték magukat. Nógrád megyéből a Pesten szervezett első és második zászlóaljba kérte felvételét egy-két önkéntes. / 145