Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 20. (1974)

Szabó Béla: Jobbágyfelszabadítás és honvédelem összefüggései Nógrád megyében, 1848–49-ben

kérték volna az urbérendezést", vagy „ha a régi rend szerint maradnak, nem bánták volna, mert legalább volt hova fordulhattak a szükség esetén".

21 A községek túlnyomó többsége azonban nem az előbbiekben említett örömmel, illetve nyugalommal, hanem aggodalommal, sőt nem egy esetben határozottan ellenségesen fogcJta a kihirdetést. Bás'.hy Miklós szécsényi főszolgabíró jelentésében arra mutatott rá, hogy: „ ... az úrbér eltörlése, e nagyszerű változás a népet éppen nem lepte meg és nem érte oly váratlanul, mint a birtokos osztályt. Rajta öröm éppúgy, mint bú nem mutatkozott, hanem bizonyos neme látszott az aggodalomnak". A jelentésből fény derül az aggodalom okára is : „ ... a falvak lakosai ugyanis nem tudják megérteni, hogy ugyanazon úr, ki Ludányban szabadságot hirdet, Mihálygergén szolgálatot kíván".

22 Alapvető ellentétre mutatott rá ezzel, és jogos volt a parasztság aggodalma. Nem sok reménnyel várhatják soruk alapvető megváltozását attól a megyei tisztikartól, mely mint tisztségviselő vallakozott a forradalom vívmányai végrehajtására, de mint földesúr elsőrendűen érdekelt e vívmányok valóraválásának megakadályozásában. Az ismertetések során különös gonddal igyekeztek megmagyarázni, hogy mindaddig, amíg a javaslat törvényerőre nem emelkedik, kötelesek a jobbágyszolgáltatásokat teljesíteni. A forradalmi helyzet meglétét semmi sem bizonyítja szebben, mint az az ellenállás, melyet a falvak lakói e rendelkezéssel szemben kifejtettek. A nőtincsiek határozottan hangot adtak annak, hogy földesúri robotra többé sohasem mennek, és a törvény kihirdetéséig sem hajlandók robotszolgáltatást teljesíteni.

23 Ugyanitt hangzott el a később szinte általánossá váló földesúri vélemény is. A nőtincsi földesúr képviselője К a gyűlés után, a megyei küldött előtt — kinyilatkoztatta, hogy ők ugyan meg fogják próbálni a jobbágyokat robotra hajtani, de kényszeríteni nem fogják. 1848. tavaszán a megyében szinte mindenütt megpróbálták még a tavaszi mezőgazdasági munkálatokat robot munkával befejeztetni, de ez csak nagyon kevés helyen sikerült. A robottal kapcsolatban szinte egyedülálló az agárdiak állásfoglalása, kik — bár őket is nyugtalanította, hogy a robotot a törvény kihirdetéséig teljesíteniük kell — kijelentették: „ ... mivel a földesúr jó volt hozzájuk és szorgos a munkaidő, még utoljára teljesítik a robotot."

24 Ehhez hasonló álláspontra azonban nincs több példa. A bankiak ezzel szemben kijelentették, hogy semmiféle űrbéli szolgálatot „e perctől kezdve, bár később meg is vegyék rajtunk" teljesíteni többé nem fognak, sőt „még pénzért sem mennek munkába a földesuraknak, akiknek tisztjeik eddig basáskodtak felettük".

25 A diósjenőiek azt is hiányolták, hogy az úrbér eltörléséve] párhuzamosan a papi párbért miért nem szüntették meg. A nógrádiak ;•-:'. jó példája annak, hogy milyen sok mód volt a törvények kijátszására. A robotot itt is a leghatározottabban megtagadták, amidőn a tiszttartó arra kérte őket, hogy legalább a szántótáblákat műveljék meg, visszautasították a kérést. Kitartottak álláspontjuk mellett akkor is, amikor a később fizetendő kárpótlással próbálták őket megfélemlíteni. Amikor azonban az ispán ravaszul 10 akó bort ajánlott fel az ünnep örömére „ ... éljen a szabadság, éljenek az új törvények!" felkiáltással vállalták a szántóföld megművelését.

26 Karancskesziben Pintér József, a lakosság szószólója az egész falu nevében kijelentette, hogy „a mai naptól kezdve a földesúrnak úrbéresként dolgozni nem fognak". A nemesi törvényhozással szembeni bizalmatlanságuknak így adtak hangot: .,Ha egy földesúr a maga szegényeit minden uri tartozások alól 138