Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 19. (1973)

Előszó

A megyei múzeumi szervezet, mint a Madách-hagyományok egyik istápolója — a honismereti mozgalomban és helytörténetünkben eddig kivívott szerepéhez híven — lehetőséget kívánt adni a megye helytörténészei, irodalommal foglalkozó kutatói, népművelői számára, hogy Madách Imrével kapcsolatos kutatásaik eredményeit a nyilvánosság elé tárják. Emellett biztosítani kívántuk fővárosi Madách-kutatók irodalmi tanulmányainak megjelentetését is. A Nógrád megyei Múzeumi Közlemények 1973. évi számaként megjelenő Madách-kötet összeállításakor, és a szerzőkkel folytatott megbeszélések során azt a fontos közművelődési és iskolapolitkai szempontot is figyelembe vettük, hogy miként járulhatna hozzá ez a jubileumi kiadvány a lakosság és a tanulóifjúság ismereteinek bővítésén túl egy korszerűbb, hamisításoktól mentes Madách-kép kialakításához. A tanulmánykötetben be kívántuk mutatni azt is, hogy hogyan őrzi nagy szülötte emlékét a szülőföld társadalma. Szerény összeállításunkkal kapcsolódni kívántunk a centenárium évében napvilágot látott országos folyóiratokban, napilapokban, továbbá a Palócföldben és a Nógrádban megjelent írásokhoz, valamint a Múzeumi Füzetek megelőző számaihoz. Az 1973-as esztendő a XIX sz.-i. magyar irodalom két kimagasló alakjának Petőfi Sándor és Madách Imre születésének 150. évfordulója Petőfi a kor nemzetközi vonatkozásban is kiemelkedő politikusa, az európai progresszió híve, az 1848—49-es szabadságharc viharmadara, a forradalom felfelé ívelő szakaszának szószólója, Madách a bukott forradalom és szabadságharc utáni időszakban egy újabb forradalmi fellendülés mellett hitet tevő drámaköltő. Nemcsak születésük éve esett egybe, hanem a polgári haladás és a nemzeti függetlenség ügye iránti elkötelezettségük is. A jubileumi megemlékezéseket tehát a formai okokon túl az általuk képviselt progresszió is összefogta. Ennek köszönhető a két nagy politikus — költőóriás iránti érdeklődés is. A Madách-kutatást — természetesen — nem tekintjük befejezettnek a most megjelent feldolgozásokkal, tanulmányokkal. Továbbra is hozzá kívánunk járulni a Mádách-kultusz fenntartásához, a Madách-hagyományok ápolásához. Ezúton is köszönetet mondunk a tanulmányok, dolgozatok szerzőinek, a lektoroknak értékes kutató-feldolgozó munkájukért és Sőtér István akadémikusnak a megerősítő és további tevékenységre ösztönző véleményéért. A szerkesztő'