Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 19. (1973)

Molnár Pál: A Nógrád megyei Madách-kultusz változása

Vállalkozásom közéleti, munkaköri és szakmai szempontokon túl nagyban ösztönzött, hogy a Madách-emlékplakett tulajdonosa vagyok. Helytörténeti és ezen belül is művelődéstörténeti kutatásaim alapján, a hiányosan rendelkezésre álló dokumentumok miatt csak részben vállalkozhatok teljes kép kialakítására. Bízom azonban abban, hogy e példa ösztönzőleg hat és kutatótársaim újabb adatokkal, öszefüggésekkel fogják majd gyarapítani a megyében kialakult valódi Madách-képet. * 1864. október 5-én távozott el az élők sorából a nagy költő, aki koránt sem sejtette, hogy irodalmi munkássága, ezen belül is fő műve, Az ember tragédiája, továbbá politikai magatartása a különböző társadalmi rendszerek politikai, kultúrpolitikai irányzatainak szinte időről időre visszatérő témája lesz. Madách Imre halálát követő években, a kiegyezés előtti választási harcokban, a dolgok logikájából következően a megye hivatalos vezetői céljaik megvalósítása érdekében a politikus Madáchot állították előtérbe. Szontágh Pál balassagyarmati választókerületi beszédében — noha az országosan tisztelt Deák Ferenc programját vallotta magáénak, és ennek következtében a perszonálunió létrehozását támogatta — Madách Imrére az 1861-es választások teljes függetlenséget követelő képviselőre hivatkozott, ígéretet téve arra, hogy mint Madách barátja és utóda hű akart maradni az általa képviselt elvekhez is. Kortesbeszédében nem zavarta annak a ténynek az elhallgatása, hogy Madách Imre azok közé a politikusok közé tartozott, akik merészen szálltak szembe a császári udvarral.

1 A történelmi kutatások tanúsága szerint Szontágh „pálfordulása" nem egyedülálló, nem csupán egy személy politikai magatartásának tekinthető. A megye birtokos osztálya — hivatal- és állásszerzés reményében, továbbá birtokaik védelme érdekében — lemondott korábbi álláspontjáról. (1848—49-ben forradalompártiak, 1849—1961 között abszolutizmus ellenesek). Hamar elfeledték Madách intelmeit, aki élete utolsó perceiben is a függetlenség melletti végső kitartás híve volt. Az 1865-ös választásokon sokak pálfordulása miatt a jobboldal győzött, és az 1872-ben létrejött megegyezés, amelynek következtében Tisza Kálmán került mintegy másfél évtizedre a kormány élére, háttérbe szorította a politikai reformokat.

2 E körülmény a politikus Madách pozitív eszmei örökségének végét, s az aktuálpolitikai szempontokra való felhasználását teljesen háttérbe szorította. A kormánypolitikában bekövetkezett elmerevedés, a konzerválódási folyamat elhúzódása kihatott Madách Imre irodalmi tevékenységének interpretálására is. Egyre szembetűnőbben jelentkezik annak a tendenciának az érvényesülése, amelyből az tűnik ki, hogy a dualizmus kormányzata most már Madách fő művét akarja saját célkitűzésének szolgálatába állítani. Az ember tragédiájának 1883-ban bemutatott előadása még a megye egykori reformpolitikusának, később a dualizmus rend8