Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 19. (1973)

Kiss Aurél: A lírikus Madách

A Tragédiában természetesen a lírikus Madách számos vonása fellelhető, s a drámai költemény több helyén (pl. Izidora és Tankréd találkozásakor) a versek erejét meghaladó módon nyilvánul meg a költő Ura iránti fogékonysága is. A lírikus Madách alkotó természete jobban tetten érhető a szabadságharc alatt és annak bukását közvetlenül követő időszakban írt verseiben. Az élmény közvetlen ereje, a gazdag kortársi példatár, az eseményekkel való mély és személyes azonosulás nyomán több alkotás őrzi 1848—49-es Madách költői és politikai felfogását. Nem féltelek hazám! című, szabadságharc-korabeli versének ódái hangvétele Berzsenyi mélyzengésű lírájával rokon, de a költemény dinamikus zordsága a már jelzett romantikus hagyományokra épül: Bár ellened tör frigye zsarnoknak, Bár ellened tör irigy szolgahad, Földönfutó népek megostromolnak, Mint tengerár, megállsz, ha szikla vagy. Nem féltelek hazám! ... Az ősi bűn küldött ránk sujtoló kort, A lánc helyét csak szent vér mossa le: Hogy a jobb gyermek győzzön, Mózes elhalt A pusztában, s egy nemzedék vele. Nem féltelek hát hazám! E romantika az alkalom és az uralkodó korstílus hatására népies elemekkel gazdagodik, elmé56 lyülést azonban csak a Petőfit sirató versekben tapasztalhatunk. A Petőfi sírján című vers fájdalmas tömörségű soraiból, a befejező patetikus fordulatból a költőtársat elvesztő, s vele a forradalmat sirató Madách mély fájdalma szól: Nem mondja kisded síri jel: E zugban porlik tested el. És jól van az, mert így a sír, Amelyre négy hon népe sír S körülragyogja szellemed, Egész e honnak keble lett. Te a szabadságot megüdvözölted Még bölcsőjében, az viszont neked Utolsó búcsúzásaként megírta Agyúdörgésekkel — sírversedet. Az élmény ereje — a képek következetes kibontására ritkán képes — Madáchot is átalakítja. Az ekkor írt epigrammatikus tömörségű versek sorából kiemelkedik a Költő és szabadság című: Nap és szabadság, nincs nélküle élet És nincs öröm, hová nem néz be, Arany zománcot von a pórgunyhóra, Meg a magas kastély födélre. És hold a költő, mely ha az éj eljő, Még egy sugárt hoz el magával, Zálog gyanánt, hogy a nap még nem halt meg, Hogy eljő még a véres hajnal. A gazdag kor — melynek Madách nemcsak részese volt, de négy évtizednyi élete során aktív alkotója — irodalomtörténetünk egyik legsokszínűbb szakasza. A magyar regény születésének korszaka ez a négy évtized, a drá-