Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 19. (1973)

Kiss Aurél: A lírikus Madách

tattatja a költővel — a legemberibb, hétköznapi és megdöbbentő egyszerre. Óh hát érdemes e élni, ha minden perc Csak a feledésnek szánt sírgödrünkön ás. Érdemes-e vívni eszmékért, melyeket A megváltozott kor csak mosolyogni fogna, Míg fehérlő csontja a két ellenségnek Névtelen halomban korhad összehordva. A vers szerkezeti és gondolati csúcspontján a költőből kiszakadó kérdéshez két gondolati- érzelmi konfliktus útján jut el Madách. Az első a történelem, s benne az egyes ember, a történelemformáló hérosz. A második a tömeg, a névtelenek létének értelme, funkciója. Brutusról szólva írja a költő: S hogyha századokig tart az éj, nem hosszú, Hogyha ilyen csillag kel fel benne végre, Mert, hogy felragyogjon minden pompájában, Szüksége vagyon a csillagnak az éjre. ... ici tudja, marad-é belőlünk Más egyéb a névnél, hogyha sírbe szállunk? Nem hullunk-e vissza, mint a zuhanó csepp A tengerbe, vesztve percnyi ragyogásunk? E konfliktus, e kínzó miért még döbbenetesebben él a költőben a néptömegek sorsát, az emberiség életében betöltött szerepét illetően. Jellegzetesen romantikus történetszemléleti talajon megfogalmazott kérdésére a Tragédiához hasonló választ kínál: S itt is ezerekböl csak néhány marad fel, A tömeg elvérzik és nyugszik rakáson... Elveszett mint szám, hogy másnak fényt szerezzen, Avagy boldogítá-é tán az utódot? Nem váltotta azt meg a vér a rabbilincstől, Nem javul, a korcs szül mindég újabb átkot. E gondolatköröket egyetemessé kozmikus távlatokba foglalásukkal teszi a költő. Fennt milljó világok csillagfényű képe. Köztetek hát e föld is csak egy fényes pont, S oly kicsinynek érzem az embert s világát, Mintha porszem lenne roppant sivatagban, Melynek dőre híre nem nagy élményt ád. A vers tehát Az ember tragédiája nagy gondolatainak első felvillanásait tartalmazza — Madáchnál ritkán tapasztalható költői invenció erejével. Az egyén és a tömeg, a földi élet és az egyetemesség szédítő távlatai, a küzdelem végső értelme és céltalansága kapcsolódik egybe a lírai foglalattal: saját sorsának mérlegelésével, cselekvési vágyával és tehetetlenségének érzetével. Filozófiai, történeti és természettudományos stúdiuma akkor jobbára a determinizmus filozófiai álláspontjához közelítik Madáchot. Számára természetes és elfogadható választ felvetett kérdéseire a predesztinációval rokon determinizmus alapján adhat. Pesszimizmusa, mely a vers