Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 19. (1973)
Szabó Béla: Madách Imre közéleti tevékenysége Nógrád megyében
romi gyülekezőhelyekre. De megyebeli fogatok vitték tovább a távoli megyékből, Gömörből, Szspesből a táborokba sietőket,' megyén átvonuló hadseregek poggyászának szállítása éppúgy a megye népét terhelte, mint a katonák élelmezése, vagy a hadsereg lovainak szénával, zabbal való ellátása. Számos nyugta, elismervény bizonyítja, hogy a falvak pl. többszáz kenyeret sütöttek meg (jó keményre, hogy sokáig tartósítható legyen), és e kenyereket a nógrádi falvakból elindult kocsik juttatták el a néha több száz kilométerre küzdő honvédekhez. 57 A XIX. századi hadviselés tehát éppen olyan nagyfokú és magas színvonalú szervező munkát követelt meg, mint a mai, a termelőeszközök fejletlensége, a gyáripar hiánya, a közlekedési eszközök, utak elmaradottsága mindezt nehezebben organizálható közegben és feltételek mellett. A megye lakosságát hadbahívó, a hadrakelt sereget felszerelő, ellátó katonai természetű munkát irányító megyei tisztikartól e feladat nemcsak meggyőződéses hazafiságot, hanem nagyfokú rátermettséget, kellő erély alkalmazásának készségét is megkövetelte. Csak ebben az esetben volt képes feladatának megfelelve a nép egészének alkotó erejét a függetlenségi harc szolgálatába állítani. Ä feladat ugyan az egész tisztikar egységes munkáját követelte meg, de tisztségviselők közül jelentőségében és felelősségben kiemelkedik a főhadibiztosé, hiszen hivatalos kötelessége körébe tartozott nemcsak az újoncjutalék kiállításának, a toborzási munkáknak irányítása, hanem a hadsereg felszerelésének, élelemmel ellátásának a hadi adó beszolgáltatásának sokrétű munkája. Madách Imrének, mint Nógrád megye főhadbiztosának részvétele a szabadságharcban — eziket szem előtt tartva — nagyon is jelentős volt. Nem volna méltányos e szerepét elhallgatni még kevésbé „betegségére hivatkozva felmenteni." Felmenti őt eléggé az a fáradhatatlan munka, melyet a megye honvédelmének megszervezése terén kifejtett, melynek fokmérője a megye lakosságának részvétele függetlenségi harcunkban. A szabadságharcban való részvételnek a fegyveres katonai szolgálatra történő leszűkítése, melyből Madách szerepének helytelen szemlélete született, nem tartható felfogás. A hátországban végzett munka néha nagyobb, felelősségteljesebb, nehezebb és több áldozatot kíván, mint a katonai szolgálat. A megye éppenúgy nem nélkülözhette vezetőit, irányítóit, mint az ország. A Honvédelmi Bizottmány nem egy esetben fel is hívta erre a megyei vezetők figyelmét. Eszünkbe sem jut a Honvédelmi Bizottmány, az országgyűlési képviselők katonai szolgálatától függővé tenni azok részvételét a szabadságharcban: Ne tegyük ezt a megyei vezetők, így Madách Imre esetében sem. Madách téves megítélésének egyik oka lehet az, hogy Nógrád megye úgyszólván egész tisztikara 1849 januárjában nem hagyta el a megyét, helyén maradt, nem követte a Debrecenbe távozó Honvédelmi Bizottmányt és országgyűlést. E tisztikarban számosan akadtak olyanok is, akik nemcsak, fejet hajtottak az erőszaknak, hanem a császári seregek megszálló tevékenységét támogatták. A megye felszabadulása után Repetzky Ferenc kormánybiztos ezen áruló tisztviselők ellen eljárást is 100
