Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 18. (1972)

Szabó Béla: Társadalmi, gazdasági viszonyok a Mikszáth-korabeli Nógrád megyében

ma 48 volt a megyében (a bányászatot nem számítva), és ebből két üzem ezernél több, két üzem pedig ötszáznál több munkást foglalkoztatott. A gyors kapitalista fejlődés alapvetően alakította a megye társadalmát. Л kiegyezés előtti pár száz munkásból rövid negyven esztendő alatt jelentős osztály nőtt ki. Mikszáth halálának idejére a megye kereső lakosságának már 20%-a (20 420 fő) dolgozott az iparban, és a lakosság 6%-a (6441 fő) a bányászatban tevékenykedett. A munkásosztály tehát megizmosodott, megerősödött, létszámát, jelentőségét tekintve a megye legjelentősebb osztályává lett. Kiemelendő az is, hogy a megye munkásosztálya zömmel nagyüzemi munkás volt. Az iparban dolgozó húszezer munkásnak a fele a húsznál több munkást foglalkoztató nagyüzemben, a hatezer bányamunkás pedig szintén a mamrautvállalatoknál dolgozott. Az ipari fejlődés nemcsak a megye társadalmában jelentett döntő változást, hanem átalakította a falvak képét is, elsősorban a megye keleti területein. A Salgótarján környéki paraszti falvak lakossága egyre inkább üzemi munkásokból és bányászokból tevődik ki. Zagyvapálfalva 1400 kereső lakosából pl. 928, Karancsalja 483 kereső lakosából 302, Kazár 517 lakosából 259, Etes 921 lakosából 686, Mátranovák 607 lakosából 258 volt bánya- és nagyipari munkás. A munkásosztály kialakulása az osztály új problémáit is felszínre vetette. A. tőkés társadalom legkizsákmányoltabb osztályának helyzetét nemcsak a statisztikák és a levéltári dokumentumok őrizték meg, hanem azok a nyomortanyák, melyek a gyárak mellett kialakultak, melyek a megye ipari településeinek szinte jellemzőivé váltak. A kilencvenes évektől kezdve egyre határozottabbá vált az új osztály politikai szervezkedése. A sztrájkok, tüntetések még a felületes szemlélőt is figyelmeztethették, hogy valami új, jövőt formáló van kialakulóban. Mikszáth Kálmánnak egy szava sincs ehhez az osztályhoz. Kiesett az osztály létrejötte a gyermekkorból és az ifjúságból, és így nem vett arról tudomást. Életműve egészét tekintve is rendkívül negatív az a kép, mely Mikszáth és kora társadalmának legjelentősebb osztálya viszonylatában kialakítható. A szocialista mozgalmakat pedig — melyek komoly erővé váltak a századforduló időszakában — nem érti meg, és mindössze egy-két anekdota erejéig foglalkozik velük elmarasztalóan. Nógrád megye társadalmának dualizmuskori problémái közül jelentős a nemzetiségi kérdés. 1869-ben a megye lakosságának 67,5%-a magyar, 31,1%-a szlovák és 1,8%-a német. A magyar többség mellett tehát erős, mintegy 30%-os szlovák kisebbség élt. A szlovákok túlnyomó többsége a megye északi részében, a gácsi, losonci járásban lakott, de szlovák nyelvszigetek a Cserhát vidékén is találhatók, voltak. A szlovák lakosság túlnyomó többsége mezőgazdasággal foglalkozott, jóval kevésbé differenciálódott, mint a magyar. Míg a magyar lakosság 50%-a volt mezőgazdasági munkás és cseléd, a szlovák lakosságnak csak 23,2%-a, zömmel tehát szegény- és kisparasztokból tevődött ki ez a lakosság. A megye északi részén élő szlovák parasztok kezében levő földek rosszabb minőségűek voltak. Mikszáth a Tót atyafiakban idilli képet fest a magyarok és szlovákok együttéléséről, és soha egyetlen szóval sem említi, hogy e békés egymás mellett élés testvéri légkörét valami is beárnyékolta volna. Sajnos, nem így nézett ki ez a kérdés a valóságban. A kiegyezést követő időszak nemzetiségi politika já94