Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 18. (1972)
Kiss Aurél: A dzsentriábrázolás stílusproblémája Mikszáth műveiben
Az írások nagy többsége helyesen a gazdasági problémákat szoros összefüggésben látja a politikai folyamattal, s a társadalom egészét érintő válság politikai konzekvenciáit is igyekszik levonni. Jellegzetes politikai koncepciókat képvisel BEKSICS GUSZTÁV, BERZEVICZY ALBERT és LÁNG LAJOS, akik írásaikban leghatározottabban bírálták — s keresték egyúttal a dzsentri megmentésének módszereit. LÁNG LAJOS 1881 januárjában az Ellenőrben megjelent cikksorozatában (Társadalmi deficit) viszonylag széles társadalmi távlatokban, a statisztikai adatok segítségével, a gazdasági egyletekben és az országgyűlési beszédekben kifejtett Finis Hungáriáé víziójával szemben keresi a pusztulás konkrét okait és ь kilábalás lehetőségeit. „Az árverésre kerülő birtokoknak majdnem fele pénzintézetek követelése, tehát legtöbb esetben jelzálogos" — állapítja meg, utalva részben az értékesítési és hitelviszonyok kedvezőtlen voltára, s a birtokosok helytelen gazdasági — birtokpolitikájára, amely nem számol a finánctőke tényleges hatalmává 1 . Ugyanakkor azonban látja a bankoknak való kiszolgáltatottság legfőbb okát: a tőkeszegénységet, amely szerinte szubjektív okokra vezethető vissza. „A mezőgazdaságot tudni kell művelni, gazdálkodni meg kell tanulni — s a dzsentri elmaradt technikával, a korszerű mezőgazdasági szakismeretek nélkül, a gazdálkodási újításoktól idegenkedve termel, így áruja drága, nem jó minőségű. A dzsentri a földből akar megélni, de nem tudja megművelni. „Előítélettel fordulnak el minden újabbtól, mely tisztességes kenyeret adhatna."6 Mit tesz a dzsentri, aki elkerült a földről? A túlzsúfolt állami hivatalokba özönlik, „hivatalnok, tisztviselő, vagy ügyvéd lesz — de más pályára nem megy és nem mehet, mert visszatartja őt a szokás és az előítélet". A dzsentri életformájáról, mérhetetlenül pazarló életmódjáról elejtett kritikai megjegyzés is találó, bár maga sem ezt látja a legalapvetőbb oknak. A dzsentri tragikus helyzetéből — vallja LÁNG LAJOS — az ipari és kereskedelmi pályák támogatása az egyetlen kivezető út. Lényegében hasonló álláspontról szólt a dzsentri-kérdéshez BEKSICS GUSZTÁV és BERZEVTCZY ALBERT. A szerény bírálatot is heves visszautasítás fogadta: Margittay Dezső: A dzsentri marad; címmel válaszolt. A Margittay-röpirat második fejezetében, mely A nemzet, mint egyén címet viseli, osztálygőgtől áthatott sorokban írja meg védőiratát a dzsentri mellett. „Most a vezérszerep a gentry kezében van, amely nemcsak születésére tud büszkélkedni, hanem legnagyobb kontingensét az ész arisztokráciájának is ő szolgáltatta. Most a vezérszerep a gentry kezében van, amely ízig-vérig magyar, s egy ezreden keresztül öntötte vérét egy darab földért, amelyet Magyarországnak neveznek, mely tudja, hogy az ő létjoga csak addig tart, amíg ezt a darab földet Magyarországnak nevezik." 7 A magyarság és dzsentri sorsának ilyen végleges összekapcsolása nem egyedülálló jelenség a kor publicisztikájában, s végeredményben egy több évszázados hamis nemesi történelemszemléletre mutat. 8
