Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 18. (1972)

Leblanc Zsoltné: Képek az 1870-es éve Nógrád megyei közéletéről. Összeállította Schneider Miklós

Képek az 1870-es évek Nógrád megyei közéletéből Mint a következő tanulmányban is láthatjuk, a kiegyezést követő évek látszólagos nyugalma mögött a hivatalokért folyó pozícióharc, a közigazgatási tisztviselők jogtalan pénzszerzést célzó törekvései, a korrupciók egész sorozata állt. Az itt következő néhány dokumentum, mely főként az időszak vezető közéleti személyiségeinek, elsősorban a megyei alispánoknak és járási szolgabíráknak különféle megnyilatkozásait mutatja be, jól világít rá annak az évtizednek megyebeli közállapotaira, melynek első éveiben kezdte meg Mikszáth Kálmán Nógrád megyei tevékenységét. így közvetlen értesülést szerezhetünk mindazokról a viszonyokról, erőtlen és eredménytelen erőfeszítésekről, kisebb-nagyobb botrányokról, többé-kevésbé eltussolt, elhallgatott bajokról, problémákról, melyeknek a fiatal író néhány évig szemtanúja volt, és amelyeket oly éles kritikával dolgozott fel későbbi műveiben. 1. KORTESKEDIK A KÖZREND LEGFŐBB ŐRE: A CSENDBIZTOS 1872. Tekintetes Alispán Ür! Mélyen Tisztelt Törvényhatósági Közgyűlés! Vimmer Ferenc úr, nógrádi kerület csendbiztosa barátságos figyelmeztetésem ellenére a fő kortesvezérséget is gyakorolja, mely tette által, amidőn a hivatal méltóságát sérti, egyszersmind a művelt osztálynak erkölcsi süllyedésére ad alkalmat, s hanyagul teljesíti a törvény és szabályrendeletek által megszabott kötelességét. Ugyanis folyó év február 15-én Komáromi Bódi, mint néhai Muzslai Berti özvegyének megbízottja panasza folytán, a bodoni erdőből eltolvajlott ölfa és gally, valamint a csősznek megveretése tárgyában alsó, felsöszécsénkei több földmivelö ellen a csendbiztos úr vizsgálatot tartott, többek közt, miután többektől tettleg az orozott fa élvétetett s a vádlottak által, ö általok irtott, Kálmán Zsigmond úr legendi erdejéből hozottnak nyilatkoztatott, a tolvajlás elvitathatatlan ténnyé vált. A csendbiztos úr ahelyett, hogy Kálmán Zsigmond úrtól tudomást szerzett volna, vajon erdejét irtó szécsénkeieknek szerződésileg meg van-e engedve naponta hazamenőben fát hátalni, ahelyett, hogy ez ügyet hivatali kötelességénél fogva további vizsgálat végett a kerületi királyi szolgabírósághoz terjesztette volna át, az intézkedést abbahagyva a vádlottak nagy részét, valamint több szécsénkei lakosokat Bogányi 74