Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 18. (1972)

Kiss Aurél: A dzsentriábrázolás stílusproblémája Mikszáth műveiben

A gabonaválság a parasztság mellett legsúlyosabban a középnemest érintette. 1884-ben a középnemesség 40%-a ment tönkre. „A gabonaválság egyfelől — amennyiben a dzsentri már tőkés gazdálkodó Volt — élesen vetette felszínre a középbirtok technikai, gazdasági erőtlenségét, a munkatermelékenység alacsony, a gazdálkodás önköltségének magas voltát, másfelől — amennyiben még féljobbágyi technikát és gazdálkodási módszereket is alkalmazott — az önköltségmentes munka mennyiségi és minőségi elégtelenségét. Az élesedő tőkés versengésben a dzsentri mind kevésbé tudta megvetni lábát, anyagi feltételek és szakértelme általában túl kedvezőtlenek voltak. A terhek, ahelyett, hogy csökkentek volna, inkább növekedtek, a föld veszedelmesen megingott lába alatt."

2 A 90-es évektől kezdve az árverések, birtokvesztések egymás után nyelik el a középbirtokot. A válság tehát alapjában renditette meg a dzsentrit, két évtized leforgása alatt jelentős részét választotta el a földtől. „A magyar középosztálynak első versenytársul a fejlődés ... az ipari, kereskedelmi kapitalizmus reprezentánsait jelölte ki. A tőkekoncentráció magával vitte a birtokok egy részét is. A szakértelmetlenség és a könnyelműség is megtette a magáét.. .''

3 S mi lett a dzsentri további útja? Egyik része az ősi földbirtokon maradt, a század végén kialakult bérleti rendszer egyik sajátos formájával, az úgynevezett dzsentri-bérlet lehetőségével élve. A többség útja a dzsentrivé válás látványos formája: az ősi kúriából bevonul a hivatalba. A lecsúszott nemes politikailag is korrumpálódott, támasza lett a reakciónak és ellensége minden szociális és demokratikus törekvésnek. A dzsentri-rokonság átszövi a hivatali rendszert, az atyafiság egymást támogatja a hivatalhajhászásban. „A képesség nem előfeltétele az állásnak, hogy nem emelkedik felfelé ami tartalmas, hanem ami üres. A hivatalok légiói tele vannak emelkedő, tarka lufballonokkal, minél magasabbra szállnak. Mi tolja őket felfelé? A szél, amit idelenn belefújtak... "

4 A kilencvenes években a dzsentri befolyása már óriási, tényleges vagyon, pénz ugyan nincs már a kezében, de szorosan egybefonódott az államapparátussal, sőt ekkorra már magát az államot jelenti kibogozhatatlanul öszszekuszált érdekszálakkal. A dzsentriélet központja a nagyvárossá fejlődött Budapest lett. „A társadalmi partikularizmus, a dzsentri partikulariznius is igazán megfelelő centrumot bír Budapesten. Az osztály erősebb elemei itt találják meg a dzsentriéletet szublimálva, a gyengébbek számára pedig Budapesten van az erkölcsi és anyagi csőd központi, magasiskolaja."5 Nepotizmusa, paratizmusa megfertőzi az egész társadalmi életet. Kasztszerű elzárkózásban él, az antiszemitizmus talán a dzsentri legfőbb kijegecesedési pontja. Az öröklött előkelőséget állítják mint értéket — „minden parvenü primitivitással szemben". A dzsentri átszövi politikájával, uralkodó ideológiájával, ízlésével az egész társadalmat. A polgárság és a parasztságból kiemelkedő értelmiség is felvette a dzsentri vonásait sok tekintetben. A régi mag — a volt középbirtokos nemesek — köré új elemek csoportosulnak, így lett a dzsentri fogalma egyre tá6