Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 18. (1972)

Bisztray Gyula: Mikszáth néprajza

fő, abban festik meg a leányok pirosra a tojásokat, melyekre a rektor vagy a szűcs ékesebbnél ékesebb figurákat karcol a penicilusával : mada­rak, tulipánok, szívek, vasmacskák, rózsák s mindenféle jelvények pom­páznak rajtok. A színes tojásoknak nagy szerepük van húsvét másodnap­ján. Mert akkor esik az öntözködés- Hajadon leányok már két hét óta szá­mítgatják, néha előre megálmodják: ki jő őket megönteni? Melyik legény kapja a legszebb tojást? Ennek a virágtalan is jó lesz. Amazt pedig csak egyszerűen mézes pálinkával fogják megkínálni a szülők. Aki a színes to­jást kapja, az lesz az igazi. De azt nem nehéz kitalálni, ki kapja. Hiszen arról már húsvét első napja tájékoztathatta az illetőt. Minden leány bok­rétát küld ezen a napon korán reggel annak a legénynek, akit ki akar tün­tetni. Nem igazi virágból van a bokréta, hanem a boltból vettből, mert ez a divat. A bokrétán alul pántlika van kötve csokorra, melynek a két vége lefityeg a kalapról. Mert a csinált bokréták mind egyformák, hanem a pántlikáról ösmeri fel a leány napközben, hogy az ő virágát tűzte-e fel a legény vagy a másét. Mert aki szemrevaló, kap az nem egy bokrétát, de tízet is! Persze az erkölcsök mindég fogynak, fogynak. A leányokmosi már négyfelé is küldik a virágot, s a legény köröskörül tűzdeli kalapját kilenc bokrétával nagy hivalkodásában. — Most már nehezen ismeri ki a becsületes vonzalmat az ember; mert ráfekszik arra is, letakarja szemünk elől az átkozott „módi" ... — Csak jó idő lenne húsvét másodnapján! — Ez a jámbor óhajtás fakad fel a szívekből a falvakon. Mert ha mosolyog a nap ilyenkor és ne­vet, akkor szabad az öntözködés. Akkor kiviszik Pannát vagy Ürzsét a kúthoz, s úgy öntik meg vödörrel, hadd legyen friss egész esztendőben. Ilyenkor aztán sikoltozik, duzzog, de legalább meg szabad fogdosni is- A szerelem szereti a durvaságot, ha őt szolgálja (így vélekedik Mikszáth). Hanem ha hideg idő van, akkor csak odabent, az öregek szeme lát­tára történik meg az ünnepélyes aktus- A legények többnyire párosával mennek azokhoz a házakhoz, ahol két vagy több leány van, s ráköszön­tik a szerencsés jóreggelt! —- Hozott isten, fiaim, mi járatban vagytok? — kérdi a ház asszonya. ,,— Tudjuk, hogy kegyelmeteknél két virágszál van, hát eljöttünk őket megöntözni, hogy el ne hervadjanak! Adja elő őket, nénémasszony!" Az anya beinvitálja őket a szobába, de a nagy kancsóból hideg vízzel való öntözést nem engedi meg. Egy-egy hitvány bögrécskét nyom a legények markába, langyos vízzel, mely meg nem árt a hajado­noknak, kik mindenféle szögletekbe elbújva várják az elmaradhatatlan szerencsét... Aztán a szokáshoz képest rendre kiosztják nekik a festett tojásokat. Az öntözködés csak a reggeli órákban folyik. A misére fölszedik a lányok az ünneplő ruháikat, akkor már nem szabad bolondozni többé. Hanem a kisebb fiúk járhatnak egész nap az egykorú kislányokat meg­locsolni. A szülők mindenütt szívesen látják őket, s teletömik zsebeiket kaláccsal, tojásokkal és ezüstpénzekkel. Az apró fiúk nagy karavánokká verődnek, s úgy mennek csapatostul kislányos házakhoz. Estefelé aztán megosztoznak a közös zsákmányon. Természetes, hogy az általános jókedvben az öregek fagyossága is megereszkedik, s merő tréfából bizony nénémasszonyomékat is megöntik 28

Next

/
Oldalképek
Tartalom