Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 18. (1972)

Bisztray Gyula: Mikszáth néprajza

vételre, összesítésre és tudományos szempontú feldolgozásra volna szükség, mert hiszen a „gyűjtőmunkában" már olyan nagynevű elődök segédkeztek, mint — hosszú a névsor! — .-Bornemisza, Pázmány, Mikes, Faludi, Dugonics, Csokonai, Czuczor, Eötvös József, Petőfi, Arany, Tompa, Jókai, Vajda János, Mikszáth, Petelei, Eötvös Károly, Gárdonyi, Móricz Zsigmond, Móra Ferenc, Tamási Áron és mások. Jókai és Mikszáth oeuvre-je különösen megérdemelné, hogy egy Jókai- és Mikszáth-szótárhoz hasonlóan a műveikben rejlő néprajzi értékeket is maradéktalanul feltárják és közkinccsé tegyék a szakemberek. A magam részéről izgalmasan szép tudományos feladatnak tartom ezt a munkát. Éppen ezért tettem kísérletet ebben az irányban — nem az etnográfus, hanem az irodalomtörténész érdeklődésével. Fő célom az volt, hogy minél több vonatkozásban mutassak rá a kínálkozó, „forrásanyag" gazdagságára és egypár idézettel, szemelvénnyel érzékeltessem a szépirodalom néprajzi parcelláinak színpompáját. A magyar etnográfiai irodalom — Erdélyi János, Ipolyi Arnold, Hermán Ottó, Kálmány Lajos, Katona Lajos, Viski Károly és mások példái mutatják — sohasem volt „száraz" tudomány. Éppúgy határos a művészi prózával (a ,,szép"-prózával), mint klasszikus történetírásunk. Szépirodalmunkkal való korrelációja tehát csak termékenyítő lehet reá mint szaktudományra nézve. Karácsonyi, húsvéti és pünkösdi népszokások A kereszténység három fő ünnepe közül Mikszáth néprajzában csak a karácsonyról és a húsvétról találunk szívet gyönyörködtető színes lapokat. A pünkösdről csupán egy-két töredékes följegyzést hagyott ránk. Karácsony Az ország számos vidékén szokásban volt regölés és kolindálás (akár más elnevezéssel is) az ő szülőföldjére nem jutott el. De a bethlehemjárás odatartozik gyermekkori karácsonyi emlékeihez. Havas, jeges téli napok képeit idézik fel benne a falusi karácsonyok. „Csikorog a hó a nagy patkós csizmák alatt" — írja Falusi karácsony с cikkében.

1 „A jégcsapok csillogó üde pompában lógnak le az ereszekről, az ablakok tele vannak rajzolva jégvirágokkal. Bent a kályhában vígan pattog a tűz, künn a konyhában kong a mozsár, amelyben a mákot törik, a szomszéd házból egy másik mozsár felelget neki; sürög-forog az aszszonjoiép, gyúrnak, dagasztanak, kenik a kalácsot tojássárgájával. •. Szerte a faluban minden kémény füstöl..." „Fölzeng az ablak alatt az ének. Bethlehemes fiúk kántálják a kis Jézuska születési történetét. Fújja tüdőszakadtából a három napkeleti király: Melchior, Gáspár, Baltazár. S mihelyt királyok — mindjárt adó kell nekik. Szerencsére olcsók. Egy-két marok diót visz ki nekik Zsuzsi, s ezzel odább állnak ... Üj bethlehemesek jönnek-mennek, egy-két csoportot be is szólítanak, hogy a gyerekek megnézzék a Jézust, a jászolyt, a teheneket, amelyeknek a párája melengette az „istengyermeket". A szakajtó dió eközben persze egyre fogy. Már csak az alján csörög egy-kettő. A későn jövőknek vesztett pöre vagyon... A diókkal fogy a vendégszeretet is. 26