Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 18. (1972)

Kozocsa Sándor: Mikszáthra emlékezve

Én már most a legendát, mely szerint egy Görgey nevű alispánt Lőcsén lefejeznek, olyan korba tettem (a II. Rákócziéba), ahova a sok zavar miatt mely akkor volt legvalószínűbben volt beilleszthető, — mert a megtörténhetés illusióját fenn kell tartani. Ez az egyetlen törvény, mely az írót kötelezi. Az én Görgey nevű alispánom tehát sehogy se illeszthető be a Görgey család akkoriban tényleg élő tagjai közé úgy, hogy a család történetének ismerőjét meg ne zavarja adataiban. Legjobb tehát úgy venni, hogy az egész regény költött, mint hogy költött is. A Görgey család pusztán keret melyet néhány általam szeretett tagjában nagyra tartok s melyet megaranyozni kívántam tollammal. Teljesen egyre menne, ha az alispánt Nagy Mihálynak hívnák vagy bárminek. Mert nem valamely család igaz történetét akartam papírra tenni, hanem egy kornak az igazi levegőjét. Azt akartam, hogy az olvasó visszaringatva érezze magát abba a korba. A család igaz története közömbös az író előtt, még maga a történelem is. Jósika élve hagyja Zách Klárát, Shakespeare (sic!) nagy történelmi drámáiban nevetséges volna történelmet keresni. Nem úgy történt az. De azért becsesebbek azok az emberiségnek mint a legszabatosabb történelmi tények. Szóval valódi tényállást még a történelem sem követel. Carlyle úgy írja le az eseményeket, hogy azok hangulatot keltsenek. Kitölti a hézagokat saját fantáziájával, nagyít, zsugorít, elhallgat, amint az ő művészi érzéke kívánja. Áttérve az én regényemre megjegyzem, hogy bár költöttnek deklarálom azt, ez nem zárja ki, hogy némely személyem élt. így például élt Quendel, b'abricius is okvetlenül élt — csak talán nem akkor. Görgey Pál is talán élt, de nem Pálnak hittak talán és nyilván nem akkor élt és nem volt testvére Jánosnak. Ám ha valamikor élt heves temperamentumával s ha ezek a dolgok így történtek vele, akkor neki ilyennek kellett lennie. És ez az egyetlen pont amelyre ráállva az olvasó fölvetheti a kérdést kellő joggal: hogy igazat írtam-e? Fogadja kedves érdeklődéséért köszönetemet s mély tiszteletem kijelentését. HorpáCá aug. 15. 1909. kész szolgája Mikszáth Kálmán" „Nagyságos uram! Egy pár napig Pesten tartózkodván, csak most találom második igen becses levelét. Sajnos hogy hamarébb nem ért az a szerencse ösmerhetni (ha csak egy levél útján is) bizonyára másképp írtam volna meg segítségével a „Fekete várost'. De ez a hiba, csak a történet ismerőjét érinti (s az sajnos kevés van) a poéta kigondolt történetet mesél s a mesében előforduló lélektani s egyéb feladatok művészi megoldása képezi vágyódását. Regényem rögtön kifogástalan lehetne csak költött neveket kellene adnom hőseimnek létező nevek helyett. Természetesen csak is ebben az egy pontban értem a kifogástalanságot — vagyis rögtön elesnék az erre irányuló megjegyzések létalapja. Űjólag igen köszönöm szíves érdeklődését s legyen meggyőződve, hogy habár semmit se törődtem azzal, hogy abban az időben milyen Görgeyek éltek 103