Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 18. (1972)

Szabó Béla: Társadalmi, gazdasági viszonyok a Mikszáth-korabeli Nógrád megyében

lifikációt és a szakképzettséget vegyék figyelembe, mindez azonban üres szó maradt. Az állások betöltésénél a családi név, a depotizmus, a pénz, a protekció, a családi összeköttetés és végül a főispáni értekezlet döntött. 1867—1872-ig éles küzdelem kezdődött az uralkodó osztályon belül a megyei jobb- és baloldal között. A jobboldalt a Deák-pártiak, a baloldalt a Tisza Kálmán-pártiak képviselték. Az összecsapások az országgyűlési választásokon érték el tetőpontjukat, melyek ebben az időben még inkább eldurvultak és a korrupció, a panama, az ígérgetések, a politikai botrányok színterévé tették a megyét. A háttérben a birtokos csoporti érdekek húzódtak meg. A döntő kérdés lényegében az volt, hogy melyik birtokos csoport ragadja kezébe a megyei tisztségeket és azon keresztül a megye életének irányítását. A csoportok közötti botrányos harc 1872-ben megegyezéssel zárult, melynek értelmében a baloldal kettő, a jobboldal négy követet küldhetett a megyéből az országgyűlésre. A megegyezés biztosítékaként mindkét párt 80—80 ezer forintról kiállított váltót tett le s a felettük való intézkedés jogát becsületbíróságra bízta. A nógrádi megegyezés híre 1872-ben még országos botrányt okozott, pedig csak megelőzte a magyar uralkodó osztály két pártjának a Deák-pártnak és a Tisza Kálmán vezette balközépnek 1875-ben bekövetkezett fúzióját, mely a Szabadelvű Párt megalakulásához vezetett. Az 1872-ben megkötött megegyezés hosszú életűnek bizonyult. Ennek következtében a politikai küzdelmek majd két évtizedre elcsitultak a megyében. 1872-ben az uralkodó felmentette a gróf Forgách Antalt követő Forgách Józsefet a főispáni tisztség alól, és utódjává a kisterenyei birtokost, gróf Gyürky Ábrahámot nevezte ki főispánnak. 1872-ben új alispánt kapott a megye Veres Pál (akinek a kor nagy nőalakja, Veres Pálné volt a felesége) személyében. Találóan jelemezte Mikszáth Nógrád megye alispánját: „A neve is lucus non lucendo. Annyira nem veres, hogy inkább sárga-fekete. Egy csöpp republikánus vér sem folyt ereiben, vagy talán semminő... Veres nem arra született, hogy sok vizet zavarjon a nagyvilágban, kár volt elmozdulnia Vanyarcról, Vagyha már ott hagyta faluját, nem ment volna tovább Balassagyarmatnál." Maró szatírával rajzolja meg az alispán alakját, akinek csak egyetlen érdeme van, hogy ő Veres Pálné férje. Karcolataiban Forgáchról, a Pulszkyakról festett kép tehát nemcsak emberismeretről tanúskodik, hanem arról is, hogy bátran élt a kritika fegyverével, ha politikai ellenfeleiről volt szó._Veres_Póí után lSJJbben Madách Károly, a költő testvére került az alispáni székbe, majd 1883tól Scitovszky János kétezer holdas birtokost választották meg Nógrád megye alispánjának. A kiegyezés utáni Tisza Kálmán nevéhez fűződő másfél évtized nemcsak országosan kerülte a nagy politikai reformokat, hanem a megyében is. Az államhatalom kiépítésén, a megyei erőszakszervek megerősítésén kívül úgyszólván semmi változás, lényeges reform nem történt. Látszólag békés nyugalmi helyzet alakult ki, mely alatt azonban megoldatlan társadalmi, gazdasági problémák tömkelege húzódott meg. Ezt a tunyaságot, a megye politikai életének levegőjét idézi fel Mikszáth a Visszaemlékezések az otthoniakra című karcolatában, mely valóban ablakot nyit a balassagyarmati megyeház életére. „Boldog Nógrád megyeiek! A rozsdát kiheverték, a kolerából kigázoltak, a megyei kölcsönnel betömték az éhség száját, király őfelségét szépen felköszöntötték a jubileumán, a krachba beleszoktak, amit a Mikulás hozott, a rendjeleket egész flegmával zsebretették és most szinte látom, hogy milyen