Horváth István: Forrongó XX. század Nógrádban. (Múzeumi Értekező11. - Salgótarján, 1999)

vált az itteni magatartásnak. A szociáldemokrata párt - az MSZDP - helyi csoportja a megalakulástól (1903), a két munkáspárt - az MKP és az SZDP - egyesüléséig (1948) legálisan működött. Az első világháborút követő időszakban tömegbefolyásukat jelezte, hogy 1922 és 1924 között képviselőt /Králik Ferencet/ tudtak a magyar parlamentbe küldeni. E mozgalom egyik irányzata radikalizálódott - elsősorban Baglyasaljához kötődően amely révén az illegális - a föld alatti munkásmozgalom - jelei is nyomon követhetők Salgótarjánban. Az Oczel-család és a közvetlen környezetükben élők képviselték e szándékokat. Törekvéseik hatása, bázisuk az 1945 utáni években túlhangsúlyozódott, a hatalmi státuszok megszerzésénél nagy súllyal volt jelen az illegalitás ténye. A dolgozó családtagok örökölték az ebből származó privilégiumok jelentős részét. Mindezek károsan hatottak a nyilvánosság gyakorlatára, beszűkítették, szektaszerűvé tették egy-egy időszakra a mozgalmi életet. E két gondolatvilág a világháborúk közötti időszakban a nemzeti érzületekkel gazdagodott, amelynek motívumai a testközelből megtapasztalt államhatár változás okozta hatásokból alakultak ki. A második világháborút követően mind a hatalmi, mind a köznapi figyelem is építkezett belőle, az olykor felerősödő lokálpatriotizmus alapjait képezték. A kereszténység közösségépítő eszmevilága tartósan és folyamatosan hatott a városlakók között. A hatása alatt élők köre színes, de nem széles. Az itt élő orvos közösségből és más polgári erő közül épp úgy találtunk meghatározó személyiségeket, mint a nők és a fiatalok, olykor a munkások soraiból is. Az általános jelenségek mellett a korai - tehát még a múlt század közepétől elindult gazdasági fejlődés személyes hatásai közül különösképp a szolidaritás gondolatának gyakorlati megjelenése volt figyelemreméltó. Az új eszme - amely a paraszti közösségek tradícióiból csak kis részben táplálkozhatott - elsősorban az üzemi tevékenységgel együttjáró bajok, balesetek, személyes tragédiák enyhítésére létrejött bányatársláda intézményében jelent meg és érvényesült. A másikra is figyelő személyes magatartás a későbbiekben is megmaradt, fejlődött és kiszélesedett: Századunkban kibővült és a korai segítőkészség erős szociális érzékenységgel gazdagodott. Ezek adták a nagy, országos figyelmet is kiváltó megmozdulások a motívumait is, /Lásd: az ún. éhségmenet 1926-ban, bányászsztrájkok 1929-ben, és 1939-1940-ben, üveggyári sztrájk 1940-ben) amelynek eszközévé a kialakuló szakmai szerveződések, a szakszervezetek váltak. A várost alakító személyes tényezők között megkülönböztetett figyelmet és hangsúlyt kapott az egyéni képességeket, az öntevékenységet feltáró, a szakmai ismeretet 97