Horváth István: Forrongó XX. század Nógrádban. (Múzeumi Értekező11. - Salgótarján, 1999)

tervüket a múzeumot ebben az időszakban nem sikerült létrehozni, rendszeresen működtetni, de a tárgygyűjtő munka megindult. A polgármester programjában nagy hangsúlyt kapott a polgármesteri hivatal szakszerű működtetése. Az új - városi - feltételek között jól dolgozó szakembert, a legjobb értelemben vett bürokratát tudott csak elfogadni. A törekvéseinek visszaigazolódása Szabó Zoltán Cifra nyomorúság című nagyhatású művéből kilvasható: "Salgótarjánban a legszabadabb ember a köztisztviselő." Az itt élők szándékának komolyságát, a feltételek többségének intenzív meglétét jelezte, hogy az új település minőséget igénylő eszme több korszakot átívelően is virágzott: korai szakaszától, a 20-as évek elejétől, fokozatosan gazdagodott, gyarapodott. Ez a folyamat tart mind a mai napig. Talán nem túlzás, ha megfogalmazom: a ma élő tudatos városlakó nemzedék munkája nyomán juthat némileg nyugvópontra ez a folyamat, amely a gazdag tapasztalatok birtokában végülis kialakítja a XX. századi Salgótarján külső képét, megfogalmazza az új időkben az itt élőkre - saját magára - háruló feladatokat. Ez a munka az elmúlóban lévő század tapasztalatainak valóságos feldolgozása nélkül nem valósítható meg. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, a fejlődés és megtorpanás elemeinek egyidejű jelenlétét, nem lehetünk a saját múltunk megtagadói. Korszakokat, olykor egyes, meghatározó személyiségek életútját sem zárhatjuk ki vizsgálódó elemzésünkből. A valóságos folyamatokat megközelítő, szerencsés esetben az adott kor viszonyait ténylegesen újjáépítő -történelmi kutatás, munkálkodás időszaka jött el. Ez témánk feldolgozására döntően ható felismerés, amelynek megvalósulása során a bevezető sorokban is jelezzük: a nekibuzdulás éveit követően a városi eszme Salgótarján életében a harmincas évek végétől, a negyvenes évek közepétől - noha eltérő volt a két időszak politikai berendezkedése - megtorpant és komoly válságon, sérüléseket okozó mindennapokon érvényesülhetett csak. Az itt élők, a városlakók magatartása - amely létező igényeik alapján mind az öltözködésükben, a lakásberendezés tárgyaiban, és különösképp a közösséghez kialakított viszonyukban, a gondolkodásukban egyértelműen az adott kor városi igényeit tükrözték vissza - vitt túl a válságon. Ez a mind materiálisán, mind eszmeiségében megmutatkozó városlakói minőségre alapozó értékrend alapozta meg az 1960-as évek közepétől újra induló fellendülést,- amely a magyar történelmi gyakorlat szerint, nem volt hibátlan, és sok megoldása ma vitatható már. - De tény: ez az új követelményekre alapozó, új városépítés megteremtett energiái vitték - viszik át, a 77