Horváth István: Forrongó XX. század Nógrádban. (Múzeumi Értekező11. - Salgótarján, 1999)

történész írta le, és jellemezte a ma élő olvasó számára legát-fogóbban a 30-as évekre kialakult szellemi áramlatokat. A továbbfolytatásra "az új út keresésének" megtalálására három alternatívát kínált a kor. "A szovjet tipusú út a tanácsköztársaság bukása után csak keveseknek maradt eszméje, a többség számára inkább a kísérlet negatív vonásai váltak taszítóvá." "A nyugat-európai liberális demokrácia nemcsak a hatalom, az uralkodó elit többsége számára volt idegen, hanem az értelmiségi, sőt a szélesebb közvélemény nagy részének is." "Mindezek többségének idegen volt a fasiszta vagy náci út is

, főleg harsány demagógiája és nagyhatalmi vágyai" miatt. "Hamar teret nyert - főleg a fiatal értelmiség köreiben - az a Szabó Dezső által megfogalmazott gondolat, - hogy a magyarság, a parasztság

, felemelkedése az egyetlen lehetőség a fejlődésre, amelyre alapozott a mások által kidolgozott harmadik út, a kert Magyarország eszméje. /Juhász Gyula: Németh László a politikai gondolkodó, in. Németh László: Sorskérdések. Bp. 1989. 830-831.

p./ Mindeme gondolat kidolgozására indult el - ebből az értelmiségi körből - a nagy falu-kutató mozgalom, amely a népélet - a kormányzó pártok és a városi elit számára - kevéssé ismert tényeit tárta fel. A harmincas évek közepétől példanélkül álló szellemi termékek jelentek meg. Ezek közül a legfontosabb művek: 1936-ban Illyés Gyula: Puszták népe, Veres Péter: Az Alföld parasztsága /a paraszti kollektívizmusról/, 1937-ben Féja Géza: Viharsarok, Erdei Ferenc: Futó homok /a Magyarország felfedezése sorozatban jelent meg mindkettő/, Kovács Imre: Néma forradalom. /A Szolgálat és írás Munka társasága kiadásában/, A Márciusi Front március 15-i kiáltványa, amely baloldali platformon kísérelte meg a haladó gondolkodók összefogását. 1939-ben Szabó Dezső:Az egész látóhatár, Németh László: Kisebbségben, 1940-ben Németh László: A minőség forradalma című műve képezi a kor szellemi termékeinek legjavát. A rezsim megreformálásának gondolata, a fejlődés új pályájának kijelölése ettől szélesebb körben is elterjedt. E sorhoz helyi - salgótarjáni - szerző is illeszkedett. Bell Miklós, a volt nemzetgyűlési képviselő, salgótarjáni pártalapító 1928-1934 között folyamatosan, saját kiadásában megjelentetett füzeteiben vázolta az általa jónak tartott fejlődés, a társadalom megújulásának útját. Gazdasági reform programja élesen szemben, és jobbra állt a hivatalos kormánypolitikától, annak sem gazdasági, sem társadalmi szándékaival nem értett egyet. Nem csodálható, hogy rövidesen a náci szimpatizáns politikai erők között találtuk. /Bell Miklós és pártja Salgótarjánban. Nógrád megyei Múzeumok Évkönyve 1993.171-184.p./ 6