Horváth István: Forrongó XX. század Nógrádban. (Múzeumi Értekező11. - Salgótarján, 1999)

igazságügy kialakítását szorgalmazta. Szabadelvű politikus volt. A losonci polgármesterségét rövid ideig tartó vármegyei főispánság /1898-1905/ követte, majd figyelme a Losonc gazdasága felé fordult: a pénz és hitelélet korszerűsítését, a vasút fejlesztését, a textilipar, az élelmiszerfeldolgozás növekedését szorgalmazta. Mindezekkel összefüggésben a kulturális tevékenységet is előmozdította: a felsőnógrádi művelődési egyesület elnökeként, és a Felvidéki őr с újság szerkesztőjeként. Az iskolák, a gyáripar, a kereskedelem összhangba hozott fejlődését szorgalmazta ez időtájt is. /22 A számunkra, és témánk szempontjából érdekes az a kör, akik a művész sors felvállalásával igyekeztek a közgondolkodás befolyásolására. Közülük Kubán vi Lajos (1855-1912) a hagyományoktól, a festői akademizmustól nem kívánt elszakadni. Számára elsősorban az Alsóesztergályból a nem túl gyakori balassagyarmati beutazások jelentették a kapcsolatot a külvilág fontos vonulataival. /23 A Gácson letelepülni szándékozó Kosztka Tivadar (1853-1919) körül megérkezése óta vibrált a levegő. Nemcsak a helyi mindennapi életet akarta megreformálni. Javaslataival a Losoncon és a környékén szerveződő gyáripart, az oktatási körülményekben megülepedett monopóliumok felszámolását, korszerűsítését kívánta előre vinni. A közéletre hatással voltak javaslatai, és rövid idő alatt tekintélyt vívott ki magának Losoncon is. Az oktatás, a kultúra fejlesztése kapcsán felvállalt törekvései miatt nem véletlenül minősítették szándékait "kulturmissziónak". Cikkeiben megszólaló hang az önérzetes polgáré, aki a szűkebb és tágabb közösségének, a társadalomnak az életét kívánta megreformálni. Egyetértőleg forrásunk minősítésével, meggyőződésem, hogy Kosztka Tivadar "a Monarchia különlegesen tájékozott, értelmileg és érzelmileg művelt polgári értelmisége" volt, és ekként élte nógrádi életét is. /24 Az ideidézett harmadik személyiség, Komjáthy Jenő /1858-1895/ éppenúgy mint Kubányi nógrádi születésű volt. Művészetében és életében azonban úgy lángolt mint Kosztka Tivadar: a messianisztikus megszállottság éppenúgy életprogramja lett, akkor amikor a vármegyei élet nem ezt tartotta követendőnek. És mégis az ósdisággal való szembenállás, a beszűkült magyar látóhatár tágítása, a küzdés, a változtatás szükségessége hevítette Komjáthy művészetét és életét. A dac és különállás magatartása keserűségét, meg nem értést és végül a szülőföld elzárkózását teremtette meg, búcsút kellett vennie Abderától. Sem művészete, sem lapalapítása (1878. Röpke ívek) nem hozott számára megértést, csak keserűséget. /25 A századforduló megyei új törekvéseinek áttekintésében jelentős heh/et vívtak ki maguknak azok az iparosok, gyárosok, kereskedők, akik a fejlődés rohamléptei mellett sem 44