Horváth István: Forrongó XX. század Nógrádban. (Múzeumi Értekező11. - Salgótarján, 1999)

Mindezek mellett a Nógrádban évszázadok óta itt élő nemzetiségiek - elsősorban a szlovák ajkúak - mindennapjai, sorsuk és életük alakulásának mikéntje jelentett az itt élő szellemi erő számára vizsgálandó feladatot. A felismert állapoton a változtatás igényét a vállalkozó polgár, a megyében élt művészek, a városi intézményekben tanító pedagógusok, a szegények sorsát jól ismerő orvosok, patikusok fogalmazták meg nyomatékosan, és képviselték a megoldást hangsúlyosan. A századforduló nógrádi sajtójának áttekintésekor megfogalmazhatók ezek a csomópontok. Feltűnő azonban, hogy a hangsúlyos feladatok a Losoncon és a környéken élő és dolgozó személyiségek írásaiban tükröződött elsősorban. Úgy tűnik, hogy a fogékonyság az új feladatokra, a témával összefüggő, külföldi filozófiai tematikájú olvasmányok, pld. Spinoza, a Comte-i pozitivisták, Sámuel Smiles, az ipari tevékenység korszerű szervezésével kapcsolatos gyakorlati ismeret, a szociális gondozás, felvilágosítás eszméjének adaptálása /Forel Ákos/ az új vállalkozói réteg szellemiségét korszerűsítette. A források tanúsága szerint a Bánffy, a Gyürky, a Ráday, a Csorna, a Vajda családok által, a század közepén létrehozott alapítványok még a századfordulón is működtek, így is segítettek a szegény diákok iskoláztatását. /11 A Gácson patikuskodó Kosztka Tivadar /1853-1919/ publicisztikai írásaival, és a gyakorlatilag is bekapcsolódott az 1880-as évektől tevékenykedő Felső-Nógrád Vármegyei Magyar Közművelődési Egyesület munkájába. Dolgozataiban a "szellem műveléséért" szállt síkra és Széchenyi nevét és eszméit lobogtatta. Az egyesület igazgatóválasztmányának tagjaként szorgalmazta 1885ben a losonci iparos iskola megszervezését, mert véleménye szerint: "A jövő biztosítéka közgazdaságunk átalakításában rejlik." A feladat végrehajtását "a kulturális haladás" és "a legnagyobb haszon" összefüggésének felismerésében látta biztosíthatónak. Ugyanebben az évben az állami óvodarendszer megszervezésére és lányiskola működtetésére tett javaslatot. "Az óvóintézetek rendszere, a modern fogalmak szerint a legnagyobb civilizátor ezidő szerint." /12 Küzdelmének eredménye, hogy 1886. május 30-án felavatták az újonnan megnyílt gácsi óvodát. /13 Hasonló hévvel küzdött a szegénység és az alkoholizmus ellen is. "Községünk nemcsak anyagilag valóban szegény s észben megfogyott, vézna és sajnálatra méltó, csupa tengődő és pálinka ivó családokkal van tele". A nehéz helyzetből a gyermekek sorsának javításával lehet kitörni. Kosztka meggyőződése volt, "a gyermek öltözethiányát", a "rossz levegőjű", a 10-20-an együttélő lakásokat kell megszüntetni elsősorban. 41