Horváth István: Forrongó XX. század Nógrádban. (Múzeumi Értekező11. - Salgótarján, 1999)
A könyvek befolyt jövedelméből - összesen 4000 pengőforintból - Vahot "örökalapítványokat" hozott létre. A losonci kisdedóvó alapítvány részére 2000 pengőforintot helyezett el kamatra, "Losoncz város t. elöljárósága által biztos helyre." Úgy vélte, hogy a kisdedek nevelésében az "óvodáknál átalán véve hasznosabb, életbevágóbb gyámintézet nem létezik." A kamatból kellett az óvónő bérét biztosítani. A "közérdekű, minden vallás, rang és osztálykülönbséget kizáró" intézettől elvárta "a gyámoltalan árvák testi, lelki megóvását, elemi kiképzését, s a szülék terhes gondjai és bajainak megkönnyebbítését". A Kubinyi Ágoston által - a saját könyveinek adományozásából - létrehozott losonci közkönyvtár részére ezer pengőforintos alapítványt hozott létre. Ennek kamataiból kellett fizetni a könyvtárost. Az alapító rendelkezés a "losonci köztanodák érdeke is összekapcsoltassék" elvet is megvalósítandónak kívánta, ezért a felügyeletét "a közoktatói tanszékhez" rendelte, és Homokay Pál tanárt bízta meg a feladat szakszerű ellátásával. A köztanodák munkájának megsegítésére 600 pengő forintnyi alapítványt létesített "a losonci katolikus elemi tanoda, az evangel. gymnasium, a reform, lyceum részére", amely három "losonczi születésű, szegényebb sorsú kitűnő tanulónak adassék." A Losonci Phönix jövedelméből négyszáz pengőforintos alapítványt hozott létre a szegényház és kórház felszerelésére . Azt kérte az alapító Vahot, hogy gondoskodjanak" tágasabb szállásról", az egészségesebb és az "ügyefogyott" betegek szétválasztásáról, minden egyes betegnek "új nyoszolyával, új és tiszta ágyneművel, több rendbeli fehér és felöltő egyenruhával" történő ellátásával. /42 A szokatlanul nagyvonalú adományokat a város vezetése - Jeszenszky Samu polgármester, Oroszy József főbíró, Farkas Károly főjegyző - az 1851. november 27-én kelt és Vahot Imrének címzett levélben köszönte meg. Tájékoztatták az adományozót, hogy "az alapítvány-levelek felolvasásánál jelen volt szép számú közönséget - a legédesebb öröm, s legőszintébb polgári érzés foga el" a segítőkészség hallatán. A felajánlott összegeket a takarékpénztárban helyezték el. "A számadást a felszerelés bevégezte után azonnal megküldjük, s a nagy közönség elébe hírlapok útján tárjuk ki." /43 3 A Losonci Phönix a kort kutató politika, irodalom, gazdaságtörténész számára forrásértékű. Megtudhatjuk olvasásakor, hogy a Losoncon élők, tehát egy közösség miként vélekedett 1848-1849-ben kialakult helyi viszonyokról, önmagáról. Arra is ismeretet nyerhetünk, hogy az ország közvéleménye miként reagált a Losoncon történt tragikus eseményekre, segítőkészsége milyen volt, és megismerhettük - a nemcsak itt és nemcsak ekkor 34
