Horváth István: Forrongó XX. század Nógrádban. (Múzeumi Értekező11. - Salgótarján, 1999)
nyilvánosságot, de a kor olvasóinak a neve emlegetése is egyenlő volt az elmúlt forradalom dicső tetteivel. Az őket követő kör is országos ismertséggel bírt. Úgymint Vahot Imre, és Vachott Sándor, Lévai József, Nagy Ignác, Vas Gereben, Gyulai Pál, Kuthy Lajos neve sok újság, folyóirat olvasói - mondhatni a művelt magyar nép - előtt is népszerűen csengett. A második kötetben a fentieken túl Bajza, Fáy András, Erdélyi János, Lisznyai Kálmán az új alkotó. Mellettük a szókimondó bátorságáról ismert bányai egyházkerület lelkésze Székács József, a mély ismeretekkel bíró nagykőrösi refor-mátus gimnázium tanára Mentovich Ferenc, továbbá Szigligeti Ede, Nagy Iván neve tűnt fel. A harmadik kötet folytatta a korábbi gondolatot: az első rangúaknak nevezet-teket, Jósika Miklós, Lévai József, Szász Károly - egy, a korában ugyancsak ismert nagykőrösi tanár - egy-egy alkotása tette feltűnővé. A nógrádiakat, a már említett Nagy Iyán mellett Jeszenői Danó . aki Losonc történetét foglalta össze, /I.k./ Tóth Mihály , aki a cím választásában is bátran: Losoncz a forradalom előtt témában írta meg dolgozatát /П.k./, továbbá Nógrád északi részének iparosodásáról közölt tanulmányt /III.k./, Szilassi Géza olasz útjának élményeit dolgozta fel /Il.k./. A szerkesztő piacérzékenységére is utalt, hogy mind a nevezetes személyiségeket, mind - a helyi szerzőket és témákat úgy csoportosította, hogy mind a három kötetben találjon megfelelő olvasmányt az érdeklődő olvasó. Vizsgálódásunk nem kerülheti meg azt a kérdést: hogyan foglalkoztak a magyar közelmúlttal a felsorolt szerzők és írásaik? A magyar eszmeiség megőrzése és továbbadása miként érzékelhető a kötetek lapjain? Vahot Imre vállalkozásánál döntő volt, hogy mindenképpen az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc emlékével és történetével kívánt foglalkozni, ezért is esett Losoncra a választása. Jeszenői Danó, a város ekkori életében közismert szemtanú leírásában hangsúlyosan jelent meg ez az igény. Pontos és hiteles képet kapunk e dolgozatból a város 1848-as hangulatát meghatározó tényezőkről, a közállapotokról. Elmondható, hogy a tanulmányok és az írói, költői alkotások, műfaji sajátosságaikból következően más tónusban szólnak 1848-1849 eseményeiről. A konkrét helyzet okainak - vagyis a cári csapatok pusztító viselkedésének forrását - feltárását tekintette Jeszenői feladatának, másként arra a kortársi kérdésre adott választ, vajon igaz-e, hogy Losoncon a forradalom idején súlyos kilengések, túlzásba eső atrocitások történtek volna. A megválaszolást a XIX. század közepi Losonc életének bemutatásával kezdte. A leírása és minősítése szerint az „új időszak bekövetkezte a város lakóira megrendítően 29
