Horváth István: Forrongó XX. század Nógrádban. (Múzeumi Értekező11. - Salgótarján, 1999)

produkált és példát mutatott - mutat - a sikeres kulturális vállalkozásra is. Hasonlóval csak Eötvös Józsefnek az 1838-as pesti árvízkárosultak megsegítésére megjelentetett ún. Árvízkönyve kísérletezett. A jó cél érdekében kora sok jelentős - olykor a legjelentősebb - magyar íróit, költőit tudta megszólaltatni. így a számukra biztosított nyilvánossággal nemcsak rajongóikat nyerte meg, hanem az általános közfigyelmet is Losoncra, és magára irányította. Tudvalévő, hogy a Losoncot ért sérelem és veszteség okozói az osztrák császár szövetségesei, az orosz cár katonái voltak, akik fölött a politikai szövetségesi akarat uralkodott. Ha csak a sérelem okozta sebek bemutatására vállalkozott volna ez már akkor alig két évvel a világosi fegyverletétel után - is bátor tettnek minősíthető. Az alkotók névsorának áttekintése után kiderül számunkra, hogy többnyire protestáns alkotókat gyakran evangélikusokat - szerepeltetett, közülük is többnyire olyanokat, akik az 1848-as forradalom előkészítésében, a forradalom és szabadságharc idején a független magyar kormány érdekében tevékenykedtek. Összefoglalóan: úgy vélem az előzetesen elmondottak is jelzik nemcsak a nógrádiak számára tanulságos esettel találkozhatunk Vahot könyvkiadása kapcsán, hanem még ma is szélesebb körben válthat ki érdeklődést a száznegyvennyolc évvel ezelőtt megtörtént kulturhistóriai esemény. Vahot Imre és Nógrád kapcsolata A Vahot család nem nógrádi eredetű. Az ősök a magyar felvidéken, Turócz vármegyében voltak várjobbágyok. /5 Vahot Imre 1820. február 25-én Gyöngyösön született evangélikus családban. Apja a herceg Esterházy család ügyésze volt. A helyi katolikus iskolában kezdte tanulmányait, 1831-től azonban már az eperjesi evangélikus iskolában találhattuk. Jogászként elsősorban a magyar nyelv és irodalomról tartott előadásaival hívta fel magára tanulótársai és tanárai figyelmét. A Lovassy László és társai elleni tiltakozás és fáklyásmenet szervezése miatt a hatóságok számára is érdekessé vált. Rövid időre bebörtönözték. 1838-ban került Pestre joggyakornoknak, de irodalmi irányultságú magatartása okán ismerték meg. 1839-ben Graefenbergben kezeltette magát, és az ott alkalmazott gyógymódról írt könyvének töredékei nyilvánosságot is kaptak. 21