Horváth István: Forrongó XX. század Nógrádban. (Múzeumi Értekező11. - Salgótarján, 1999)

Szellemiség és magatartás Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc emlékezete Vahot Imre: Losonci Phönix с. könyvébe A segélyezés mint a közösségi cselekvés megnyilvánulása A XIX. Század második évtizedétől újra jelentkező és keletkező gazdasági és társadalmi bajok elsősorban az alacsonyabb sorban élőket sújtották, közülük kerültek ki a leszakadók, az elszegényedő csoportok. Az aszály okozta rossz termés, az időjárás szeszélyessége, a nagy járványok, a gyakorta visszatérő kolera a falun, mezővárosokban élő nem nemesi rétegek sorsába szólt bele elsősorban, és életüket a nyomorúságos nélkülözés irányába taszította. A jelenség a mindennapok életét gyakorta jellemezte Nógrádban is. Ezért aztán természetesnek kell tekintenünk, hogy a század harmincas éveitől a megyegyűlésen rendszeresen napirendre került az az igény, hogy az éhezők megsegélyezését az adományokból, a termékfeleslegekből összegyűjtött, és felállítandó gabona magtárak révén bonyolítsák le. Ebben az értelemben elmondható, hogy a karitativitás motívuma egybekapcsolva a termékfelesleg méltányosabb - vagyis a piaci ártól alacsonyabb - eladásával a közösségi gondok megoldásának ismert, ha nem is gyakori gyakorlata volt. A forradalom és szabadságharc időszakában a segélyezés motívuma is újabb színekkel gazdagodott. Széleskörben ismertek azok az esetek, amikor szegény és gazdag, egyén, család vagy nagyobb közösség ajánlotta fel személyes tárgyait, arany, ezüst készletét a szabadságharc katonáinak megsegítésére, ellátására. 1849. nyár végén Nógrád legnagyobb településén, Losoncon a fenti két irányú buzgalomra igen nagy igény mutatkozott. Amint az ismeretes a visszavonuló cári orosz csapatok augusztus 8-án és 9-én felgyújtották, rabolva, fosztogatva feldúlták a várost, lakóit a pusztába kergetve magára hagyták. A korabeli viszonyok közepette is viszonylag gyorsan elterjedt a hír. A forradalmi és katonai események tragikus vége - hivatalosan - ugyan még nem érkezett, nem érkezhetett meg a megye székhelyére, Balassagyarmatra, de a vármegye élén állók munkájának lecsendesedése már jelezte az országos bajokat is. E ténynek döntő szerepe lehetett abban, 19