Horváth István: Forrongó XX. század Nógrádban. (Múzeumi Értekező11. - Salgótarján, 1999)

Utóhang Nógrád kis és nagyobb települései, így Salgótarján is - a világ sok közösségével együtt - a század végére, és a 2001-ben beköszöntő új évezred kihívásaira készül. A készülődésben nem a ritka ünnep, hanem tennivalók sokasága képezi nálunk a hangsúlyt. A megállapítás előrevetíti a jövendőt. Ebből következően már most is látható, hogy az idei és az utána jövő évek nem teszik könnyűvé mindennapjainkat. Az minden, a város ügye iránt érdeklődést, figyelmet mutató lakos számára látható: településünket az éppencsak érzékelhető szépülés mellett az eddig hurcolt, és újonnan keletkező ellentmondás súlya erőteljesen nyomasztja. A korábbi életnívó elérése, megtartása és emelése többnyire és sokak számára lehetetlen, de a könnyebb helyzetben lévőknek sem jelent egyszerű feladatot ez a cél elérése. A leírt summázat azt jelzi, a városnak a közösségnek ilyen körülmények közepette kell esélyt teremtenie arra, hogy élete tartósan jobb irányba forduljon. A bajból való kilábalás korai reménye, saját erőnk, eltökélt szándékunk ösztönözhet bennünket. Mert ki nem örül annak, ha a városban új munkalehetőséget teremtő beruházás körvonalai látszódnak, ha a predesztinált kereskedelmi központ szerepköre, ezzel együtt a regionális városi feladatkör ellátása is közelebb kerül hozzánk. Az évtizedes terv: a város központot elkerülő út ezt a tartalmat segíthetné. A helyzetet mutatja, hogy ez újra és újra pártpolitikai szándékok áldozatává válik. Valószínű kisebbségbe kerülnek a város fejlődés új elemeit elutasító nézetek. Vagyis leszögezhető: vannak jó jelek, javuló pozíciók, olykor reménytelennek tűnő helyzetek a Salgótarjánban élők számára. Bajt látunk azonban abban, ahogy az intézményes művelődés helyzete, távlatai ma látszódnak. Bár tudjuk az intézményes visszalépés nem föltétlen velejárója a szellemi leépülésnek, és viszont. Azért most sem feledkezhetünk meg az ebből következő hátrányokról. Alkalmi összejöveteleken elhangzik a megfogalmazás: a kultúra - a rokon művelődés jelentésében - a város közösségi életének kovásza. Az eredmény: az érlelő szakasz folyamatosan bővülő ellátása helyett a megszorítás a jelenünk. A hosszabbtávú elképzelések szükséges jelenléte 145