Horváth István: Forrongó XX. század Nógrádban. (Múzeumi Értekező11. - Salgótarján, 1999)

A múzeumokhoz való viszony tekintetében a közgyűlésben végbement változások okán lényeges változást nem tapasztaltunk. 1996-ban újabb létszámleépítésre került sor intézményeinknél. Az igazsághoz tartozik, hogy a sok-sok számunkra kedvezőtlen döntést, jelentős fejlesztés is követte. Mindezek illusztrálására néhány példa: • költségvetésünk arányai teljesen felborultak 1990-től. Ténylegesen szakmai beszerzésre nincs lehetőségünk azóta. 1995-ben elvetélt kísérlet történt arra, hogy a közművelődési intézményeknél az ipari területen, a közigazgatásban alkalmazott költségvetési gyakorlatot, az ún. "nulla alapú" támogatási rendszert vezessék be. • két jelentős létszámleépítést kellett elszenvednünk /1991, 1996/ • több kisebb intézmény eladásra került: Karancsberény /1990/, Mátraalmás /1991/, Horpács /1997/, amelyből múzeumi szakmai célra semmi sem forgatódott vissza. Más vonatkozásban pedig a közgyűlés támogatása révén: • befejeződött a Palóc Múzeum felújítása /1992/ • 1993-ban kezelésünkbe került a bányamúzeum • megtörtént a horpácsi/1997/, a csesztvei /1998/ múzeumépület felújítása • új raktárt alakítanak ki Salgótarjánban /1999/ • egyes kiállítások /Országos Rajzbiennálé, Tavaszi Tárlat/ költségeihez hozzájárult, így azokat folyamatosan megrendeztük. Leszögezhető, hogy a közgyűlés és annak vezetője kezdeti -kivárásos álláspontjukat módosították. Noha ma is ellentmondásos magatartást érzékelünk olykor, de a kapcsolatot: a "hagylak dolgozni, ha tudsz" felfogás határozza meg. 135