Horváth István: Forrongó XX. század Nógrádban. (Múzeumi Értekező11. - Salgótarján, 1999)

ugyan, de az eredmény váratott magára. 1992-es év-a munka helyett - a vitával volt terhes. Végülis akkor csitult el, amikor Speidl Zoltán egy lapinterjúban tájékoztatta a közvéleményt: a miniszterelnök nem foglalkozik a megyeszékhely vitával. (1992. szept. 7.) Ez a vita is kitermelte a maga abszurditását: Korill Ferenc beperelte dr.Németh Györgyöt, mert az azt nyilatkozta: "a megyei közgyűlés falazott az MSZMP kongresszusának." (1991. dec. 20.) A per eldőlt, a felek - valószínűleg csak részben elégedetten dőlhettek hátra: a közgyűlés elnöke nyerte meg a jogi csatát. Ugyanakkor az ekkori helyzet realitásához tartozott, hogy a települési önkormányzatok jelentős hányada elfogadta volna a megyeszékhely áthelyezését, és sokfelé mérhető volt a Salgótarján ellenesség. Nehezítette a tisztánlátást, olykor zavarokat is okozott, hogy a megyei közgyűlés elnöke, a köztársasági hivatal címzetes államtitkára (dr.Skultéty Sándor) között az egész ciklus alatt nem alakult ki konstruktív együttműködés. Az elmérgesedő viszonyra utalt, hogy a közgyűlés elnöke kijelentette: "a megyei önkormányzat és a köztársasági megbízotti hivatal közül az egyik fölösleges". (1993. jún. 10.) Mondanom sem kell, hogy a nyilatkozó melyik fórum fölöslegességét firtatta. A vitát elindító Bilecz nyilatkozat zárta le végülis a témát. Egy kicsit bocsánatkérés féle is, illetőleg érzékelteti, hogy nagyobb változások szükségesek az egész magyar közigazgatásban: "nem megyeszékhely áthelyezésről, nem Salgótarján ellenességről volt szó". (1994. ápr.9.) A megyei közgyűlés intézményei egyre nehezedő gazdasági - létszám helyzetben végezték munkájukat. A salgótarjáni ipari szakmunkásképző, (1991. ápr.3.) a megyei kórház (1992. ápr. 11.) és a megyei múzeum (1991-1992. jún.) körül bontakozott ki heves, de aztán elcsituló vita. A megyei közgyűlés tevékenységét összefoglaló interjú a ciklust pozitív minősítéssel zárta le, mert: a közgyűlés teljesítette területfejlesztési feladatát, a munka törvényes keretek közt folyt, külföldi útjaik eredményesek, zökkenő nélkül csökkentették a személyzetet a hivatalban, nem folytattak hitvitákat. (1993.máj.28.) 129