Horváth István: Forrongó XX. század Nógrádban. (Múzeumi Értekező11. - Salgótarján, 1999)

A gondolkodás iránya A megoldások keresésében nem könnyen átlátható a helyzet. Még mindig sok a zavar itthon is, és máshol is. Ez gátolhatja az általános tájékozódást. Viszont ha a történelmi fejlődés elmúlt százötven évének fő fejlődés menetébe illesztjük a mai viszonyokat, ilyen szemlélettel tekintünk előre, az irányzékunk biztosabb lehet. Az elmúlt XIX és napjaink XX. századát a kapitalizmus megjelenése, térhódítása, ellentmondásainak feloldására tett modernizációs kísérletek jellemzik legáltalánosabban. Az emberi tevékenység folyamában jelentkeztek e kísérletek, és így is szükséges azokat megítélnünk. A minősítésnél nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt sem, hogy ebben a folyamatban a legkülönbözőbb cselekvési színtéren /gazdaság, társadalom, politika, kultúra/, a legszínesebb embercsoportok /tulajdonos, termelő, kereskedő, európai, más földrészeken élő/ közötti kapcsolatot alakító érdekrendszer hatására haladt a világ előre, vagy lépett vissza. Ha ezeket az általános, elvi közelítéseket elfogadjuk, akkor ezekre építve a társadalmi fejlődésben szükséges továbblépésre is kísérletet tehetünk. Rövid távú feladataink kijelölésekor be kell látnunk, hogy azonosulnunk lehetséges azzal a közelítéssel, amely szerint: "Ma még nem látható Kelet-Közép-Európa végleges jövője. Előfordulhat, mint az az elmúlt 200 éve során háromszor is, hogy a vitás kérdéseket olyan véletlenek, és távolabbi érdekek döntik el, amelyek kevéssé lesznek tekintettel az itt lévő népek érdekeire". /Kéri László: Összeomlás, 1991. 146.sz./ Az értelmes figyelmeztetést nem feledve kell a konkrét helyzetre a megoldást keresnünk, és megtalálnunk. A közgazdász kívánság szerint: "A legjobb az volna, ha az összeolvadó Nyugat-Európa befogadná térségünket, felismerve, hogy ez önmaga érdeke is". /Rendszerváltás történész szemmel. Bp. 1992. 41.

p./ A cselekvési irányok feletti gondolkodásban egyetértésre kell jutnunk abban, hogy a jövő tartós politikai berendezkedése, a normális fejlődésmenetet feltételezve, csak a demokratikus struktúra lehet mindannyiunk számára kívánatos. E szerkezetben a nemzeti, a liberális, a keresztény értékrend mellett, mindezzel azonos minőséget jelent, és ekként foglal helyet, a "korszerű szocialista" felfogás is. Ez a szellemiség alakítja ki az erre az érdekorientációra épülő politikai erőt is. A gazdaság típusa nem lehet más, mint a modern piac-szemlélet alapján működő rendszer. A gazdaságban a rövid távú tennivalók közé tartozik az infláció és az adósság 117