Horváth István: Forrongó XX. század Nógrádban. (Múzeumi Értekező11. - Salgótarján, 1999)

meghozott politikai döntések következtében két település - Balassagyarmat és Salgótarján bír jelentős és bemérhető vonzáskörzettel, amely lehetővé tette igazi kis és közép várossá válásukat. Az idők folyamán kialakult arculatuk révén a továbblépésre alkalmas tulajdonságaik is hangsúlyozódtak: a kereskedelmi, a kulturális, az egészségügyi feladataik ellátásában elért eredményeik képezik értékeiket. Egy nagyobb közösség életterét biztosító település folyamatokban tetten érhető tulajdonságai nyithatnak teret az újabb fejlődés megindulásának. A termelési lehetőségek bővülése számlálatlanul vonzotta a népesség különböző csoportjait. A terület egyik részében csökkent az ideiglenesen ott élők létszáma, amely állapot igen gyakran véglegessé vált. Máshol megduzzadt a lakosságszám. Mind a két folyamat szemmel és nyilvántartása egyre nagyobb szakértelmet kívánt. Hasonló jelenségek a tulajdon változások, a helyben lakó családok kapcsán, az egyre fontosabbá váló adóformák esetében is megfigyelhetők. Mindezek szorításában egyre fejlettebb, sokoldalúbb adminisztratív gyakorlat honosodott meg. Századunkban már a modern közigazgatás kialakulását és működését tapasztalhattuk meg, elsősorban a városokban. (A falvak e tekintetben is jobban őrizték hagyományaikat.) A városi köztisztviselő nemcsak sarzsit, hanem szakmai karriert is jelentett, (Török Zoltán losonci, Förster Kálmán salgótarjáni polgármester) hiszen olyat tanult meg, olyat tudott, ami elkülönítette és egyben felemelte a társadalom több csoportjától. A közigazgatásban való részvétel szakmai ismeretet követel meg. Csak szakismeret révén lehet képességet szerezni arra, hogy a népesség egyedi és közösségi élete igazgatható legyen. Az államhatárok átjárhatósága és a rigorózusság hiánya szabad érintkezési formák sokaságát teremtette meg. A század első éveitől több évre visszanyúló tapasztalat honosodott meg, amelyben a többnyelvűség, a kommunikáció legális lehetőségévé vált, és egyben az európai szakértelem jelenlétét is integrálta. A salgótarjáni iskolákban a szlovák, a német és természetesen a magyar nyelv anyanyelvi szintű ismerete kötelező volt a pedagógusok számára hosszú ideig. (Ma már nem, de lehetne) 110