Horváth István: Forrongó XX. század Nógrádban. (Múzeumi Értekező11. - Salgótarján, 1999)

A múlt A XIX. századvéget - legáltalánosabban szólva - a sokszínű ellentmondások jellemezték. Ezek közül az alábbiakat emelem ki: A válságok természetrajza, tartalma, éppenúgy mint más - differenciált. Hiszen az Európában érzékelt válságos pillanatokat, prosperáló magyar fejlődés ellenpontozta. Az európai gazdasági bizonytalansággal szemben, 1890-1910 között látványos sikereket ért el a magyar gazdaság és városfejlődés. Ez utóbbi tapasztalatokat a nógrádi viszonyok is visszaigazolták, sőt tovább gazdagították az ellentmondásokat azzal, hogy Nógrád keleti felében intenzív - saját illetőleg nemzetközi tőkére alapozott - gazdasági fellendülés bontakozott ki. Vagyis

: a válságnak, a válságként kezelt társadalmi jelenségnek is vannak előremutató jegyei. A fejlődés eredményeképpen polarizálódtak a magyar települések. Budapest elsősorban az európai irány és kapcsolat reprezentánsa lett, a magyar városok más részében ettől a szinttől leszakadva éltek tovább. És Nógrádban? Losonc a helyi iparosság tőkeerőssége révén gazdagodott, vált a nógrádi polgár reprezentáns lakhelyévé. Balassagyarmat a gazdasági fellendülésből hátrább szorulva elsősorban a közigazgatási szerepkörére építve őrizte meg maradását a politika mindennapjaiban. A korlátozott cselekvési szintéren a feladatot sikeresen megoldott. Salgótarján életére a külföldi érdekeltségű tőke kényszerítette az előrelépés szükségességét. Ennek felismerését az itt meghonosodott polgárság /kereskedők, iparosok, értelmiségiek/' a felvilágosult közigazgatási szakemberek segítették, és valósították meg. Több nógrádi település - így elsősorban Szilák és Szécsény - a fejlődésben a perifériára szorult a tőkeszegénység, és a helyi földesúri szemlélet miatt. Vagyis

: egy-egy település státusza nem örökkévaló. A /tőke/ gazdasági erő viszonylagos harmcnÜja teremti meg azt. A gazdaságban, a településfejlődésben jelentkező ellentmondások visszatükröződtek a mindennapi politikai gyakorlatban is

. Amikor a magyarság számára a polgárosodás útja vázoltatott fel, az úri osztály részben a régmúlt, enyhén szólva feudális hagyományaiból kívánt építkezni. így például a millenniumi ünnepség elsősorban a magyar uralkodó osztály 106