Horváth István: Eszmék, eszmények, magatartások; 150 év politikusai Nógrádban. (Múzeumi Értekező 10. -Salgótarján, 1995)

Sréter János (1806–1842)

később született hivatalos jelentése, amelyet, mint akkor egyedüli alispán a megyei közgyűlés elé terjesztett. A jelentés műfajilag is messze túlmutatott a tőle elvárható igényeken. Szokatlannak tűnt a téma megközelítése is. Nem maradt meg az apparátus élén álló hivatalnoknak, hanem nagy igénnyel azt vette vizsgálat alá, hogy az eddigi reformországgyűléseken hozott törvények lassú végrehajtását mi okozta? Hangvételével - noha alkalmankét túlfűtött - is ezt a mondanivalót segítette érvényesülni. Nem marasztalt el személy szerint senkit, de nem is ez volt a célja: szándéka nem volt más, mint az: a közgyűlésben így, vagy úgy vele együtt munkálkodó osztályos társai közül, minél többet, minél alaposabban megismertessen a társadalmi reformok lényegével, elfogadtassa azok szükségességét. Mert végül is tapasztalnia kellett, hogy mindhiába fogalmazódtak meg a helyes nézetek, hiába voltak a helyes állásfoglalások, a gyakorlat - az olykor már az európai viszonyok befogására is alkalmas elvi magatartástól - messze kanyarodott, vagy méginkább az mondható a helyzet jellemzésére: a magyar köznemesség jelentős csoportjai nem voltak kellően felkészülve arra, hogy felismerjék saját érdekeiket, és így arra sem, hogy cselekedni is képesekké váljanak. Természetesen többről volt szó, mint hogy e társadalmi csoport szubjektív szándéka döntsön történelmi jelentőségű kérdésekben. Közismert, hogy a magyar köznemesség túlnyomó többsége objektíve, - mert gazdasági helyzete nem tette lehetővé - nem volt abban a helyzetben, hogy a gyakorlatban is akként cselekedjék, miként a közgyűlésben megajánlotta, vagy elfogadta. /1 A köznépet érintő adózás rendszere és működése A korszak és a polgári átalakulás egyik kulcsfontosságú és megoldásra váró feladata az volt, hogy a magyar rendeket miként és hogyan sikerül bevonni a korszerű és mindenkire nézve kötelező adózási rendszer révén is, a társadalmi átalakulás programjának végrehajtásába. E gondolat realizálásának biztosított elvi keretet az országgyűlés döntése. Úgy tűnt azonban, hogy az elvi keretek még nem adtak kellő biztosítékot a megvalósuláshoz és a küzdelmek sorozata várt még azokra, akik e feladat teljesítésére vállalkoztak. A meggondolás feltételeit és mélységét az adott törvényhatóságnál kialakult körülmények, a korábbi gyakorlat, a megyei progresszív politikai erők lehetőségei teremtették meg. 89