Horváth István: Eszmék, eszmények, magatartások; 150 év politikusai Nógrádban. (Múzeumi Értekező 10. -Salgótarján, 1995)

Sréter János (1806–1842)

Joggyakornokként került haza, rövidesen hiteles táblai jegyző. Jó a szakmai tanácsadója. "A jeles ítélőmester Szentkirályi oldala mellett" dolgozott. Kiemelkedő képeségeit már ekkor felismerte irányítója, "egykori kitűnőségét jövendölte". A sikeres elindulás után újabb ösztönző ponthoz érkezett. Elkövetkezett a nagy - nyugodtan mondhatjuk - életreszóló esemény: részt vehetett a nógrádi követek kíséretében az 1825. évi országgyűlésen. A nagy, az új korszakot jelentő országgyűlésen. Gondoljuk meg: 19 éves! Azok az évek, amikor minden élmény maradandó. A politikai - közéleti pályára készülő ifjú számára a lehető legnagyobb élmény volt az ország legmagasabb politikai fórumán részt venni. Látni az ország nagyjait, a nádort, az arisztokratákat, köztük Széchenyit - a híres nemesi politikusokat, Kölcseyt. Megismerhette a megyei követeknek szóló utasítást: amely minden akkor lényeges ponton a központi - királyi - hatalom korábbi törvénysértései ellen, a nemesi vármegye, a "Rendek" érdekeinek védelmét célozta meg. /12 Mindezek az élmények is arra ösztönözték: a lehető leggyorsabban önálló tevékenységet végezzen az adott körülmények között. 1826-ban kitűnően vizsgázott. Még abban az évben kinevezték tiszteletbeli aljegyzőnek, és ekkor a nagy munkabírásáról megismert ifjú megkapta élete első önálló feladatát: "...a megye jegyzőkönyvéből kivonatot készített, melyből világosan kitetszett 10 év óta a tisztviselőknek kötelezővé tett tárgyak közül melyek hajtottak végre, vagy maradtak hátra." Nem nehéz elképzelnünk a kásahegynyi papírhalmokat. Ennek "átolvasása" azt nem nyomorította meg, annak a kedvét nem szegte örökre, akiben tűz volt, aki tudatosan vállalta munkáját, aki a munkát és a hivatást össze tudta kapcsolni. Az ő habitusa ilyen volt. Ez az összeállítás bizonyította be elsőízben - és adatai miatt megcáfolhatatlanul - a nemesi vármegye avultságát, ügyintézési nemtörődömségét. A munka elvégzése után végképp megfogalmazódott benne a változtatás, a gyökeres változtatás igénye. A feladat elvégzése egyúttal újabb sikert jelentett a közigazgatási pályán is: 1828-ban másodjegyző, 1831-ben az országgyűlést előkészítő megyei munkálatok legaktívabb részese, 1832-ben első aljegyzői címet kapott, 1836-ban első aljegyző, főjegyző címmel, 1838-ban egyedüli főjegyző. "Mint főjegyző minden eddigi foglalatosságát csaknem egészen félre tévén egyedül megyéjének élt." 1839-ben - ekkor 33 éves - a megye alispánja. Hogyan? Az sem kevésbé mellékes: "Huszár Józseffel együtt lett Nógrád alispánjává, mégpedig minden pártoskodástól távol, egyértelmüleg, egy szív87