Horváth István: Eszmék, eszmények, magatartások; 150 év politikusai Nógrádban. (Múzeumi Értekező 10. -Salgótarján, 1995)

Ócsai Balogh Péter (1748–1818)

ezen jeles ditséretes munkát, én a nyomtatásra örömest költök és pompásan adom ki". Továbbiakban Balogh arról tájékoztatja Kist. hogy ő is készül "az ő Tanátsadó Tacitusának fordításához, jóllehet azt nagy vakmerőségnek s időt kívánó munkának tartja". A Horatius fordítás során barátsággá mélyült Kis és Balogh kapcsolata. A viszonyuk különböző állomásairól leveleik, Kazinczy levelei tudósítanak bennünket. A fordítás kiadásának pedig külön története lett. Kazinczy némi óvatossággal fogadta a Kistől kapott hírt. Bár leírta "Balogh Péter általam is értelmes embernek tartatik", beszédeit jónak tartotta. Vállalkozó támogatását "szép és hasznos" tettként minősítette. Szemben br.Prónay Sándorral, aki fukar volt Kishez a fordítások elkészítése során. Kazinczy Baloghnak külön is megköszönte a támogatást. Kérte levelében "meg ne szűnjön" ez a szándéka. Az óvatosságával egyidőben azonban mérhetetlen öröm is fogta el, ahogy megvalósulni látszott a terv, egyre nagyobb lelkesedéssel szólt róla és Balogh támogató szándékát szerte röpítette ismerősei körében. Ez tükröződött a Horvát Istvánnak írt, 1812-ből keletkezett leveléből, amelyben dicsérte Baloghot, amiért a "dicső fordítást pompásan kiereszti". A történésekről ugyanilyen hangnemben beszámolt Kazinczy Döbrentei Gábornak is. Örömmel töltötte el - írta - Baloghnak az a terve, hogy Kis fordítását "pompásan ki fogja adni". Balogh Tacitus tervét Döbrenteinek írt levelében enyhe kritikával illette: Azt remélte, hogy a tervből nem lesz semmi, "mert Tacitust nem 60 esztendős korunkban kell készülnünk fordítani, hanem 60 esztendei fordítgatás, igazgatás után kell kiadni." Balogh Döbrenteivel személyesen is találkozott, akinek úgy akart segíteni anyagi helyzetének javításán, hogy munkája mellé Romhányba tanítónak meghívatta vejével, Géczy Istvánnal. Szentgyörgyi Józsefnek Széphalomról írt, 1812. április 24-én kelt Kazinczy-levél már a munka előrehaladásáról számolt be: "én a fordítást csudálni nem győzöm, a mint a róla hozott ítéletemet nem sokára olvasni fogod az Annálisokban". A korábban szűkmarkúnak nevezett Prónay Sándort ugyancsak levélben tájékoztatta Kazinczy Balogh szándékáról. Enyhe fricskaként azzal fejezte be a Prónaynak írt levelét, hogy Balogh "Ő Exc. a dicső fordítást pompásan fogja kiadni." 67