Horváth István: Eszmék, eszmények, magatartások; 150 év politikusai Nógrádban. (Múzeumi Értekező 10. -Salgótarján, 1995)

Ócsai Balogh Péter (1748–1818)

Balogh Péter energiájának, életének nagy részét ezt követően az evangéli­kus egyház javára fordította. Figyelt a működésére, segítőket, támaszokat keresett a bajban. Az elfogadott törvény végrehajtására összpontosította fi­gyelmét. Vay József, Osztrolucky Lajos, Lónyay Gábor és pélyi Nagy István közreműködésével 1803-ban küldöttség élén Bécsben járt, avvégett, hogy "a három év előtt tartott egyetemes gyűlésből felterjesztett sérelmes esetek ed­dig sem orvosoltattak". Károly főhercegnél, aki az osztrák hadsereg főpa­rancsnoka volt, az ügyben járt el 1804-ben, hogy a hadseregnél protestáns papok is alkalmaztassanak. Szegénysorsú evangélikus gyerekek tanulmánya­ik megsegítésére alapítványokat, többször pénzbeli gyűjtést szervezett, ő maga járt példájával az élen. /80 1816-ban Balogh Péter vezetésével új küldöttséget hoztak létre, akik 1817. áprilisában magánkihallgatásra bejutottak a királyhoz. Balogh Péter és gr.Teleki József a két egyház - az utóbbi helvét és Balogh az ágostai - József nádornál készítették elő a kihallgatás sikerét. "A király kijelenté, hogy ő vallásáért senkit sem gyűlöl csak tartsa meg ^va^lása szabványait". Az uralkodó megítélése szerint a magyarországi protes­tánsok üldözik a katolikusokat "s a hivatalból kizárják". A király, nem szeret­te a sok biblia olvasást, mert "a rosszakaratú emberek minden gonoszt abból igazolnak." A küldöttséget kihallgatáson fogadta Metternich herceg, aki a sérelmek or­voslásának nehézkességét a magyar alkotmány hibáiban látta, amely a király akarata elé "nehézségeket gördít". Balogh és Teleki felkereste gróf Zichy Károlyt és herceg Koháryt, a ma­gyar udvari kancellárt, aki elmondta, hogy a "protestánsokra kedvezőtlen rendeletek, egyenesen a legfelsőbb kabinetből jönnek." A kihallgatásnak egyetlen sikere lett, hogy a protestánsok engedélyt nyer­tek a reformáció 300 éves emlékünnepélyének megtartására. /81 Balogh Péter 1818. szeptember 1-én és 2-án elnökölt a halála előtti utolsó egyetemes ülésén, ezt követően Kisbágyonba utazott, ahol alig egy hónap múltán elhunyt. Hivatali idejében létesült az egyetemes iskolai fundus, az egyetemes levél­tár, elkezdődött az evangélikus könyvnyomda szervezése. Olyan időszak volt ez, amelynek szándékait, terveit a pénzhiány, és az 1811-ben végrehajtott pénz devalváció azonban megakadályozta. 64

Next

/
Oldalképek
Tartalom