Horváth István: Eszmék, eszmények, magatartások; 150 év politikusai Nógrádban. (Múzeumi Értekező 10. -Salgótarján, 1995)

Ócsai Balogh Péter (1748–1818)

Balogh Péter energiájának, életének nagy részét ezt követően az evangélikus egyház javára fordította. Figyelt a működésére, segítőket, támaszokat keresett a bajban. Az elfogadott törvény végrehajtására összpontosította figyelmét. Vay József, Osztrolucky Lajos, Lónyay Gábor és pélyi Nagy István közreműködésével 1803-ban küldöttség élén Bécsben járt, avvégett, hogy "a három év előtt tartott egyetemes gyűlésből felterjesztett sérelmes esetek eddig sem orvosoltattak". Károly főhercegnél, aki az osztrák hadsereg főparancsnoka volt, az ügyben járt el 1804-ben, hogy a hadseregnél protestáns papok is alkalmaztassanak. Szegénysorsú evangélikus gyerekek tanulmányaik megsegítésére alapítványokat, többször pénzbeli gyűjtést szervezett, ő maga járt példájával az élen. /80 1816-ban Balogh Péter vezetésével új küldöttséget hoztak létre, akik 1817. áprilisában magánkihallgatásra bejutottak a királyhoz. Balogh Péter és gr.Teleki József a két egyház - az utóbbi helvét és Balogh az ágostai - József nádornál készítették elő a kihallgatás sikerét. "A király kijelenté, hogy ő vallásáért senkit sem gyűlöl csak tartsa meg ^va^lása szabványait". Az uralkodó megítélése szerint a magyarországi protestánsok üldözik a katolikusokat "s a hivatalból kizárják". A király, nem szerette a sok biblia olvasást, mert "a rosszakaratú emberek minden gonoszt abból igazolnak." A küldöttséget kihallgatáson fogadta Metternich herceg, aki a sérelmek orvoslásának nehézkességét a magyar alkotmány hibáiban látta, amely a király akarata elé "nehézségeket gördít". Balogh és Teleki felkereste gróf Zichy Károlyt és herceg Koháryt, a magyar udvari kancellárt, aki elmondta, hogy a "protestánsokra kedvezőtlen rendeletek, egyenesen a legfelsőbb kabinetből jönnek." A kihallgatásnak egyetlen sikere lett, hogy a protestánsok engedélyt nyertek a reformáció 300 éves emlékünnepélyének megtartására. /81 Balogh Péter 1818. szeptember 1-én és 2-án elnökölt a halála előtti utolsó egyetemes ülésén, ezt követően Kisbágyonba utazott, ahol alig egy hónap múltán elhunyt. Hivatali idejében létesült az egyetemes iskolai fundus, az egyetemes levéltár, elkezdődött az evangélikus könyvnyomda szervezése. Olyan időszak volt ez, amelynek szándékait, terveit a pénzhiány, és az 1811-ben végrehajtott pénz devalváció azonban megakadályozta. 64