Horváth István: Eszmék, eszmények, magatartások; 150 év politikusai Nógrádban. (Múzeumi Értekező 10. -Salgótarján, 1995)

Ócsai Balogh Péter (1748–1818)

ta a nádort a küldöttség összetétele miatt, mert azok "mindenben gazságot és árulást láttak". Pedig nem mást tettek a deputáció tagjai, mint a rendek alkotmányos jogainak megfelelően jártak el. /66 1811 után nemcsak kora, de a politikai tér beszűkülése miatt is egyre zárkózottabbá vált. Alig-alig mutatkozott a közéleti területen. Eletének e szakában hangsúlyosan a vallásosságban, az evangélikus egyház ügyének rendezésében merült el, ez a feladat kötötte le figyelmét. Bágyoni kúriája haláláig fontos központja volt a megyei, elsősorban fiatal evangélikus nemességnek. A nógrádi ellenzéki szellemű nemesség színejava, akik között már polgári gondolkodásúak voltak, leltek eligazító szavakra, amikor otthonában keresték fel Balogh Pétert. /67 Balogh Péter jellemző képviselője volt nemességének. Ugyanakkor korát sok tekintetben megelőzte. Cselekvő erejét a XVIII. századvégi magyar viszonyok megváltozására fordította. Munkájának ugyan kevés konkrét eredménye született. A XIX. század húszas éveinek reform-nemessége, amely átalakította a rendiség politikai gondolatvilágát, azonban nemcsak visszakanyarodott az elődök alkotásaihoz, hanem a törvénybe ugyan nem iktatott, de az 1790-1791-i országgyűlés által kiküldött bizottságok által rögzített fonalat, a Balogh által képviselt akkori gondolatokat vitte tovább. /68 Az evangélikus egyház szolgálatában Balogh Pétert kiskorától kezdve az evangélikus egyház követelményeinek megfelelően nevelték. Iskolás éveit ugyanez a szellem hatotta át. Nógrádban az 1780-ban történt összeírás szerint a vármegye 122.303 lakosából 68.183 katolikus, 36.362 protestáns volt. 1611 óta, amikoris a nógrádi lutheránusok megalkották szabályzatukat, - amelyet a vármegyei közgyűlés által jóváhagyott - törvényes szervezeti rendben működhettek. Az okiratban "az evangélikus egyház és a papság őreiül az alispánokat" ruházta fel. /69 A mindennapokban azonban nagy nehézségek árán fejthették ki tevékenységüket, a XVII. század az okirat ellenére lényegében az üldöztetések, a katolikus ellenreformáció jegyében telt el. Csak 1703-tól szűnt meg a nyílt erőszakos térítés, ekkortól álltak vissza a törvényes állapotok. Bár helyi viszszaélésekről még ezt követően is van tudomásunk. /70 Nehezen jutott érvényre az okirat a gyakorlatban. 173 l-es döntést követően a protestánsok nem nyerhettek állami hivatalt. Ha csak lehetett "a megyei 58