Horváth István: Eszmék, eszmények, magatartások; 150 év politikusai Nógrádban. (Múzeumi Értekező 10. -Salgótarján, 1995)

Ócsai Balogh Péter (1748–1818)

A politikus válságos évei Balogh Péternek, a politikusnak az 1790-1791-i országgyűlés befejeződése a csalódást és a kudarcot, egyénileg a közéleti karrier újabb állomását jelentette. A két hatás közül az első volt az erősebb, hiszen távlatos és elvi változást hozó politikai programjából nem valósult meg lényegében semmi, azt részleteiben sem sikerült törvényerőre emeltetni. Kivételt képez a vallásügyben elfogadott 26. törvénycikk, amelyben minden felekezet számára biztosította a szabad vallásgyakorlatot. Az országgyűlés döntése értelmében rendszeres bizottságokat küldött ki, amelyeknek azt a feladatot szabta, hogy az 1792-es Budán tartandó újabb országgyűlésre terjesszék elő javaslataikat, hogy azok törvényerőre emelkedjenek. A nyolc létrehozott bizottság elnökei a főméltóságok voltak. Balogh Péter a közjogi bizottság tagja lett, amelynek a nádor lett az elnöke. /42 Balogh további tevékenysége nem értékelődött le társai előtt, hiszen Pászthory Sándor beválasztotta Baloghot egy másik szűkkörű bizottságba is, amelynek tagjai gróf Török Lajos, Vay József voltak és az volt a feladatuk, hogy az új országgyűlés menetéről konzultánsok legyenek. /43 A közjogi bizottságban az országgyűlés és a rendek reformjával foglalkozó előterjesztést Balogh Péter készítette, és a véglegesen elfogadott szöveg alig kívánt változtatni a korábbi rendi alkotmányon: megtartotta a két táblát, a felsőn a főpapok, az ország bárói, a főispánok továbbra is helyet foglaltak. A felső táblán való főúri részvételt 300 jobbágytelek tulajdonlásához kötötte. A szaporodó városok képviselete kapcsán a vármegyékkel való egyensúlyt akart Balogh biztosítani azzal, hogy a nagyobb vármegyéknek több szavazatot adott volna. A végleges javaslat az lett, hogy a vármegyéknek három-három, a városoknak egy-egy követet engedélyeztek. Visszalépett Balogh az Erdéllyel kötendő unió kérdésében is. Meghánytavetette újra az érveket, azt tapasztalta, hogy az 1790-es fellángolás után csak Fejér és Doboka megye óhajtja azt. A többi vármegye, a székelyek és a szászok sem akarták már e gondolat megvalósítását, így ő maga ajánlotta a bizottságban, hogy a "magyar országgyűlés se foglalkozzék egyenlőre a viszszacsatolás kérdésével." /44 A korábbi közéleti hevület két év alatt alaposan lelohadt. Lehervasztotta a korábbi tüzek csiholóját is. A bizottságokban, mondhatni szűkkörben folyó, szakmai mederben tartott megbeszélés sorozat nem volt kedvező terep a reformgondolatok átvitelének. Ismereteitől felvér50