Horváth István: Eszmék, eszmények, magatartások; 150 év politikusai Nógrádban. (Múzeumi Értekező 10. -Salgótarján, 1995)

Sztranyavszky Sándor (1882–1942)

Sztranyavszky "hatalmas orgánumának egész szépségét szárnyalni engedte, és dörgő hangja, kerek mondatainak igazsága visszaverődött a széles tér határházairól." Még nem rukkolt elő képviselői programjával. Amint mondta: "ma csak a lelke világából akart néhány sugarat idehozni. Nem harcot jött vívni, hanem önmagát feláldozni". Elmondta, hogy nem szokott a nehéz feladatok elől kitérni. Ezért is vállalta a képviselőséget. "Öt évi főispánsága alatt összeforrt a lelke a salgótarjáni választópolgárság lelkével" - ez volt a második, a döntő érve. Úgy látta, "hogy itt a lelkek mélyén megvan az a talentum, amely szükséges, hogy a lelkeket az eddigi nehéz helyzetből kiemeljük". Kísérletet kívánt tenni arra, hogy "megtudja-e alapozni az egyetértés új útjait". Annak a törekvésnek akart gátat emelni, amely arra törekedett, hogy "a magyar munkást szembeállítsák a magyar polgárral". Azt tekintette fő feladatának, hogy azt a világba végbemenő folyamatot, amelynek célja a "munkásság nemzeti alapra való helyezése" Salgótarjánban is érvényre juttassa. Bizalmat kért önmaga iránt Sztranyavszky, és a gyűlés végeztével Porázik György nyugdíjas acélgyári iskolaigazgató köszöntésére ment. Meglátogatta a szociáldemokratákat, a bányász szakszervezetet, az ÉME bányászszakcsoportját, a keresztény szocialista munkásokat. /30 Salgótarján polgárainak meggyőzése rövidesen folytatódott. 1926. november 24-én, nagy és igazán fényes körben érkezett Sztranyavszky Sándor a városba. Szécsényből Bethlen István minszterelnök, Scitovszky Béla belügyminiszter "nagy-számú kísérettel" jelent meg, hogy meghallgassa a képviselőjelölt programbeszédét. A színhely ugyanaz: a város piactere, aholis azt "teljesen megtöltött 6-7000 főnyi", "szűnni nem akaró ovációk között" lelkesedő tömeg foglalt helyet. Érzelemtől gazdagon vezette fel Sztranyavszky programbeszédét, amelyet jól elkészített a fogadó és kivonult "iskolás gyermekek raja", kiknek tekintetéből "a magyar jövő derűjét" olvasta ki a képviselőjelölt. A program fő pontja "a magyar társadalom különböző rétegeinek egységgé kovácsolása, a magyar munkásság nemzeti alapra helyezése" volt. A bevezető kijelentést követően hosszasan és szenvedélyesen bírálta a "nemzetköziség gondolatát", annak érvényre jutását a világban. Mindezzel "a borús" elvvel szembeállította a nemzeti gondolatot. Úgy vélte, hogy Európában "ahol a munkásság erre az alapra helyezkedett, ott felvirul a nemzeti lét, felvirul a gazdasági élet."Azt gondolta a szónok, hogy "Salgótarjánból kiindul a magyar polgári társadalom egysége, felekezeti villongás helyett a feleibe