Horváth István: Eszmék, eszmények, magatartások; 150 év politikusai Nógrádban. (Múzeumi Értekező 10. -Salgótarján, 1995)

Sztranyavszky Sándor (1882–1942)

gét "a geszti kripta mélyén fekvő" gróf Tisza István személye és életműve, "történelmi alakja és megdicsőült emléke előtt". "Bizalmat, tiszteletet és nagyrabecsülést" érez a megcsonkított nemzeti hadsereg előtt, amellyel valószínű a megjelent Gömbös Gyula figyelmét is önmagára kívánta felhívni. A továbbiakban a saját szemléletét, felfogását ismertette náhány alapelvhez kapcsolódóan. Elsőként emelte ki nógrádi kötődését: "Ehhez a vármegyéhez köt gyermek és ifjúkorom minden szép emléke, férfikorom gyarló erőimhez mért szerény munkássága". "Nem személyes, önző célok" vezették eddigi munkásságában sem. így fog eljárni a továbbiakban is. Céljait és eszközeit alárendelni kívánom hazám, vármegyém és a köz önzetlen szolgálatának." Megfogalmazta eszme-rendszerének alapját: "keresztény és nemzeti alapon állok". "Én a keresztény és nemzeti alapra nem a konjunktúra szele által fúvattam." - dörgött Sztranyavszky Sándor mindazok irányába, akik a divatok szerint forgatták politikai köpönyegüket. A nemzet sorsában meghatározottnak "a magyar keresztény egyházak közötti békét és őszinte megértést" tartotta. Szokatlan megfogalmazással úgy szólt, hogy ezt a békét "rendíthetetlen szilárdsággal, félretekintést nem ismerő következetességgel és ha kell, kíméletlenséggel is munkálni kívánom". Hozzáfűzte: "A keresztény felekezetek közötti békére és egyetértésre való törekvésnek nem jelmeznek kell lennie." E gondolatokhoz kapcsolta - az általa is kényesnek tartott - zsidó kérdésről vallott felfogását. Meggyőződéssel hangsúlyozta: "Azt a zsidót, aki magát elsősorban magyarnak tartja, azután zsidónak, aki faji és egyéni érdekeit magyar hazája iránti szeretetének és kötelességeinek alá akarja és tudja rendelni, azt a zsidót mindenkor megbecsültem és a jövőben is becsülni fogom. Az a zsidó azonban, aki elsősorban zsidó, azután magyar, aki ezért a hazát nem hűségesen szeretni és szolgálni, hanem szét és elzülleszteni akarja, akinek a nemzetköziség az eszménye és célja, az a zsidó mindenkor szemben fog találni magával engem". Az ezer esztendős magyar királyság eszményét tartotta a főispán a legfontosabb vezérelvének. A korábbi program beszédeiből ismerősnek tűnő gondolatát is hallhattuk tőle, amelyből kitűnt, hogy továbbra is "a fölművelés, ipar, kereskedelem megértő harmonikus együttműködését" tartja mai legfontosabb feladatának, azonban a hogyan - konkrétságát ez alkalommal is mellőzte ünnepi beszédében. 161